Percival Erdeje

A mondák szerint valószínűsíthető, hogy bizonyos Pellinore király fiáról van szó. Apja halála után, még fiatalon anyjával együtt az erdőbe kellett költözzön. Az ifjú Percivale innen került Arthur király udvarába, ahol a Grál egyik felkutatójaként vált ismertté.
S ez a csöppnyi erdő a mai napig büszkén viseli a híres lovag nevét.

*Az erdő szélén a fűben elterülve hever. Arcát a fűbe fúrja és mélyen magába szívja a földből áramló közeledő tél erőteljes illatát. Négy végtagja szétvetve a földön a négy égtáj felé. Hála a -igaz már rég elmúlt- teliholdnak ismét csontosabbik alakját öltötte fel, ám ez most nem látszik a hideg miatt magaköré csavart vastag hosszú kötött sáltól, és a térdközépig érő elegáns szabású fekete kabátnak. Haja kuszónövényként elterülve fekszik a fűben a feje körül. Igencsak furcsa látványt nyújthat, de ezzel most mit sem kell törődnie, hiszen errefelé, főleg ilyenkor most még a madár se jár, mintahogy azt sikeresen megtapasztalta az utóbbi fél hónapban, mikor gyakran tett kirándulásokat errefelé. Az egész erdő estefelé sötét és csendes, bár napközben sem nyüzsgölődik tömeg a fák között, de így most teljes nyugalommal élvezheti a természet nyugtató hangjait, az évszak gyönyörű csodáit. Ujjait belefúrja az avarba, majd összemorzsol egy már elszáradt levelet. Mosolyogva felsóhajt, szereti ezt az évszakot. Igazából minden évszakot szeret, mindegyiknek megvan a maga szépsége. Igaz már rég elmúlt a telihold, mégis különös vágyat érez a mai napig arra, hogy farkas alakban járja a világot. Most mégis úgy szívesen bevetné magát a falucska -igaz nem túl aktív- éjszakai életébe. Felül a fűben, majd feláll. Haját összefogja hátul és egy hosszú, laza fonatba fonja, majd fejére illeszti fekete svájci sapkáját. Igazán murisan fest ezzel az elegáns, kissé mégis bohókás stílussal, ráragadt elszáradt levél darabokkal és fűfoltokkal megtüzdelve, de Holdsápot ez nem nagyon zavarja. Nagy lélegzettel belelehel a levegőbe, majd elcsigázva figyeli ahogy egy lehellete egy pillanatra megfesti a levegőt. Lassú léptekkel elindul vissza az erdei sétányra, ami egészen a falu határáig vezet.*