Név: Emma Jane Weatherly
Egyéb név(i):Emma
Faj: Félvér
Nem: nő
Jellem: jó
Születési helye és idő: Centerbury,1996. július 15
Kor:11
Egészségi állapot/ betegségek :egézséges
Életrajza:
Egy kis falusi korházban születtem, mugli anyától és aranyvérű apától. Apám auror volt, anyám pedig egyszerű takarítónő, a városi iskolában. Sokáig próbált apám varázslásra tanítani, de nem sok sikerrel. Ha valami nem sikerült, felrobbantottam valamit. Egészen addig próbálkozott apám amíg fel nem robbantottam a szomszéd istállóját. 2 napra rá elköltöztünk, Londonba.Ott apám bevitt egyszer a Mágiaügyi Minisztériumba. Minden olyan furcsa volt. Hol itt mosolyogtak rá apámra, hol ott, és szinte mindenkitől kaptam egy bátorító mosolyt. Apu bevitt az irodájába. Azt mondtta hogy mindjárt jön, de 1 óra múlva még sehol sem volt. Mikor visszaért, vérzett a jobb karja. Azt mondta hogy csak egy kis karcolás. Akkor értettem meg, milyen veszélyes a munkája. Ez után egy héttel apa fal fehéren jött haza. Azt mondta:
-Visszatért. -Nem akartam elhinni. Apa azt mondta, hogy már nem jöhet vissza többet. Ezután soha többet nem vitt be a munkahelyére. Azt mondta nem lehet mert... és itt mindig elhallgatott. Sokszor csak hajnalban ért haza, talán ezért, vagy valami másért, ki tudja? Anyám elhagyott bennünket. Ezután szinte minden délutánt bent töltöttem a minisztériumban, de apát sajnos soha nem láttam, csak mikor hazavitt. De egy nap nem jött. Mindenki engem nézett sajnálkozva, mások csak elfordították a fejüket. Már szinte mindenki hazament, mikor a nagynéném jött értem, sírt. Akkor értettem meg: apa meghalt. Ezután a nagynénémhez költöztem, valahova a külvárosba. Sokáig csak magam elé bámultam, és nem ettem. Ekkor a nagynéném vett nekem egy kutyát. Egy spánielt. A spániel volt apa kedvenc kutyafajtája. Ha ránéztem elsírtam magam. Ekkor a nagynéném rájött: nem tudja velem elfelejtetni. Ezután már nem próbálta. Ekkor voltam 9 éves. A nagynéném úgy döntött, ideje hogy elkezdjen tanítgatni a mágiára. Ő sem járt több sikerrel mint apám. Ekkor elhagyott minden remény. Azt mondta kvibli vagyok. Egészen addig hitt ebben, amíg meg nem jött a levél a Bűbájcsapdától. Azt mondta: Van remény! Nem vagy kvibli. Azóta csak akkor beszélek vele, ha nagyon muszáj.
Jellem: Elég okos, de nem szeret tanulni, maximalista. Szeret a haverjaival hülyéskedni, viccelődni. Sokszor félénk, de ha kell küzd amíg csak kell. Nem szeret irányítani.
Külső:
Testmagassága:145cm
Testsúlya: 45kg
Haja színe: barna
Szeme színe: kék
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: szeplős
Kinézet: Hegyes az orra kicsit duci, hosszú enyhén göndör haj
Képesség:
SZJ :
Nagyon sötét van. Vajon hol lehet anya? Azt mondta csak átmegy a szomszéd nénihez. Remélem nem ment el.
-Átmegyek.-mondtam határozottan az ablakban ücsörgő macskának. Felkaptam a kabátomat és kiszaladtam, de a szomszéd háza ellőtt megálltam. Még soha nem jártam nála. Nagyon féltem. Bekopogtam. A néni először észre sem vett. Elbámult felettem. Meg köszörültem a torkomat.
-Csókolom. Néni, nem tetszett látni az anyukámat? -Sajnálkozó szemekkel nézett rám.
-Sajnálom, kis drágám, de nem láttam az anyukádat. -lehajolt felém- Biztos otthon vár, menj szépen haza.
-Jó. Köszönöm.
-Menj csak -És én mentem. De nem hittem hogy anyu otthon lenne. A szomszéd néni csak akkor csukta be az ajtót, mikor már én is bementem. Nekidőltem az ajtónak.
-Anyu!!!- Kiáltottam nagyot. Semmi válasz. Biztos bújócskázunk! Merült fel bennem. Mindent feltúrtam. Még a hűtőben is megnéztem. Anya nincs sehol. Elkezdtem sírni. Ekkor jött haza apa.
-Mi a baj, Kisegér? -Felvett a karjára.
-Anyu nincs itthon.
-Biztos csak elment a szomszéd nénihez.
-A szomszéd néni azt mondta, hogy nem volt nála. -Apa lebámult a cipőkre. Én is lenéztem. Nincs ott anya mamusza. Apa letett, és odasétált az asztalhoz. Valami cetlit vett fel, és mikor elolvasta, egyszerűen leejtette a földe, majd leült a fotelba. Felvettem a cetlit. Csak pár szót tudtam elolvasni. Megyek, szeretlek. Hát tényleg elment. Odasétáltam apuhoz. Felvett az ölébe. Együtt sírtunk.
-Nem lesz semmi baj, kicsim.
Megjegyzések: egy hasonló oldalról jöttem