Elizabeth McSweeney

Név: Elizabeth McSweeney
Születés helye és ideje: Ballintoy, 1992. augusztus 1.
Kor: 15
Neme: Leányzó

Életrajz:
Jó pár nyárral ezelőtt egy augusztusi napon gyereksírás verte fel az egyik ír mugli városka csöppnyi kórházának nyugalmát. Egy erőteljes tüdővel rendelkező csöppség éppen hangjait hallatta először, de nem utoljára. Ahogy teltek az évek a csöppség úgy lett egyre nagyobb és úgy tört egyre nagyobb borsot a városka lakói orra alá. De mindig megúszta, bár senki se értette, hogyan hacsak nem boszorkány. A rettentően vallásos és még szinte középkori szinten megragadt városkában már boszorkányégetésről sugdolóztak. Szülei nehezen tudták bánni vele, sőt egyáltalán nem tudtak, így 9 éves korában inkább elküldték a hideg és közömbös angol rokonokhoz, hogy ott tanuljon egy kis önfegyelmet a forrófejű leányzó, nehogy a városka lakói valósággá tegyék az elgondolást. Ott is érte utol Lizy-t a roxforti levél, mikor betöltötte a 11. életévét. Egészen 14 éves koráig tanult ott mielőtt kicsapták volna. Szegény leány nem igen értette az okát, hisz ő csak szabadjára engedett pár veszélyes lényt, mert be voltak zárva és minden lénynek szabadon kellene élnie, bármilyen veszélyes is.
Így Lizynek új iskola után kellett néznie, de nem akarta elhagyni oly nagyon szeretett szigeteket, így beiratkozott egy másik iskolába.

Jellem:
Lizy egy igazi örökmozgó gépezet. Egy pillanatra nem bír megülni a fenekén, legfeljebb szusszanni ül le, de amint kifújta magát már pattan fel és megy tovább. Mindenre van valami megjegyzése, mely nem mindig valami pozitív. Nem igen ismeri a tisztelet fogalmát, így gyakran meggyűlik a baja az idősebb korosztállyal. Persze azért igyekszik a tanárok felé valami tisztelet félét mutatni, ezt az egyet már sikerült beleverniük abba az önfejű fejébe. Lobbanékony természete mellé tavaszhangulata adja a habot azon a bizonyos tortán. Egyszer vidám, egyszer mélabús, egyszer gonoszkodós, egyszer a legkedvesebb és anyáskodóbb teremtés kit csak a hátán hordott eme Földgolyó. Álmodozni szörnyen szeret így gyakran lehet azon kapni, hogy révetegen bámul ki az ablakon és képzeletben nagyon messze jár.

Különleges ismertetőjel: Nem tud megülni a fenekén.
Egészségi állapot/ betegségek: Makkegészséges, csak egy enyhe hibbantság jellemzi.

Külső:
Mozgékonyságát magassága nem igen tükrözi, alig üti meg a 160 centimétert. Göndör vörös fürtjei gyakran hullnak barnás zöld szemeibe. De nyáron előkerülő szeplői palástolására nagyon alkalmasak, melyek főleg az arcán és az orrán jelenek meg nagyobb számban. Testalkatra nem tartozik a nagyon vékony lányok közé, sőt a teltkarcsúak közé se nagyon. Inkább a kellemesen teltek avagy gömbölyded idomokkal megáldottak csoportját gyarapítja.
Hangja igen dallamos, de egy lányhoz képest mély. Ámde kacagása, ahogy egyszer édesapja megjegyezte, akár az arany csilingelése. Mikor mosolyog még két gödröcske meg is jelenik az arcán, amit kisebb korában szörnyen szégyellt, mert kicsúfolták érte. Azóta egészen megbarátkozott velük.
Ruházatilag főleg romantikusabb darabokat hord, úgymint blúzok, szoknyák, de gyakran lehet rajta látni egy-egy feszülősebb pólót farmerrel és tornacipővel. Ékszerként egy vékony aranyláncot visel, melyet még a 6. születésnapja idején kapott családjától.

Képesség: Elemista (tűz)

Próbajáték: (Roxfortos levél érkezése)

*Verőfényes augusztusi nap köszöntött Ballintoy-ra, minden csöndes volt és nyugodt. A fákon madarak csiripeltek, a kertek alatt gyerekek hancúroztak a magas fűben a pataknál, a főutca mentén a házak elé az öregasszonyok ültek ki pletykálkodni. Minden idilli volt egészen addig, amíg egyszer csak az egyik udvarban hatalmas lárma támadt. Az egész falu odasereglett megnézni mi történhetett már megint, mert nem egyszerű faluról volt ám szó, ahol a napok ugyanolyanok. Dehogy. Ez a falu más volt, itt élt a McSweeney család és édes leánykájuk, akit a falu egyöntetűen ki nem állhatott. Ma is épp a leányka okozta a felfordulást, még ha nem is szántszándékkal.*
- Elizabeth! *hangzott valahonnan lentről a parancsoló hang, de Lizy nem igen törődött vele. Bár ki törődött volna ilyen semmiséggel mikor tud repülni. Legalábbis Lizy azt gondolta, mert egyik pillanatban még szaladt a szakácsnő elől, aki ki akarta porolni a fenekét, mert elcsente az ebédre szánt almás pitét, most meg itt csücsül fenn a fán, de fogalma sincs hogyan került oda. * ~ Biztos megint repültem, mint legutóbb.~ *gondolja vidáman és grimaszokat vág a szakácsnőnek, hogy még jobban felbosszantsa. Nem először történt már ilyen, hogy menekült aztán hirtelen egy fán vagy háztetőn találta magát. Mindig azt képzelte, hogy szárnyai vannak és tud repülni és a másik pillanatban tényleg eltűnt a lába alól a talaj. *
- Azonnal gyere le a fáról kisasszony! *hangzott egy sokkalta mélyebb és parancsolóbb hang az előbbinél.* ~ Jajj, a papa.~ *ijedtében elengedte azt a faágat, amibe kapaszkodott és zuhanni kezdett lefelé. Pont az apja karjaiba. Nem akarja látni apja megrovó tekintetét így becsukja a szemét és már várja is a dorgálást, hogy milyen rossz kislány volt már megint. De ha egyszer olyan jó móka volt… nem tehetett róla. Már várná a szidalmazó szavakat de csak a falusiak sustorgása hallatszik, ki is nyitja a szemét, hogy körbekémleljen mi a helyzet de az apja már el is indul, karjaiban vele.* ~Vajon most nagyon megbüntet? Máskor a falubeliek előtt szokott leszidni. Most nagy bajban vagyok…~ *szinte torkában dobog a szíve, reszket a félelemtől. Most nagyon ki fog kapni. A ház hűvös levegője oly hirtelen csapja meg, hogy felsikkant ijedtében.*
- Nyugodj meg rózsaszálam. *duruzsolja az apja, egyáltalán nem tűnik annyira haragosnak, mint nem olyan régen. Talán nem fog büntetést kapni? Hiú ábrándokat kerget, mert a nappaliba viszi, oda sose mennek be, vagyis ő sose megy be. Nagy baj van. Az anyja már bent van, mikor belépnek az apja talpra állítja és az anyja mellé lépked. Mindketten szörnyen komolynak látszanak. Lizy egyre jobban remeg félelmében, nem attól fél már, hogy kikap, hanem attól, hogy nem tudja mi fog történi. *
- Jött egy leveled drágám. Angliába mész.