Név: Alicia Rebecca Nicole Smith
Születés helye és ideje: 1992. 5. 23., Cambridge
Kor: 15
Neme: nő
Életrajz: 1992. május 23-án látta meg a napvilágot egy cambridge-i mugli kórházban Alicia Rebecca Nicole Smith néven. Anyja Kathleen Marie Smith mugli orvos, apja Tiberius Franklin Smith aranyvérű varázsló, mágiaügyi minisztériumi almunkatárs (régen tanított pár évig Mágiatörténetet a doveri boszorkány- és varázslóképző szakiskolában).
Tudni kell Smith-ékről, hogy Cambridge város szélén, az ún. "Varázs-negyed"-ben laknak. Erre muglik még véletlenül sem vetődnek, sőt, messze elkerülik ezt a helyet.
Két idősebb fiútestvére, Fred és Oliver egykorúak, már kijárták az iskolát. Oliver nem volt mindig a család tagja. Alicia fiatalabb fiútestvérének még kiskorában meghaltak a szülei, ezért árvaházba került. Az iskolában ismerkedett meg Freddel, akivel annyira összebarátkoztak, hogy már-már olyanok lettek, mint a testvérek. A Smith-szülők is megszerették a kis csibész fiút, akinek már nem kellett többé visszamennie az árvaházba. Fredék Zonko csodabazárában dolgoznak - az öreg Zonko felvette őket 'brigádolni', mert úgyis értenekaz ilyesmihez.
Alicia valószínűleg 'örökölhette' (magyarán eltanulta a rosszat) a fiúktól a hajlamot a szabályokkal szembeni nem túl pozitív hozzáállásra, talán ezért is kell 8 éves kora óra minden évben két hetet szigorú apai nagyapjával töltenie. Smith-ék bizonyára abban reménykedtek, hogy lányukat sikerül megnevelni - tévedtek...
Alicia a cambridge-i boszorkányképzőben tanulta meg az alapokat, 11 éves korában pedig bekerült a Bűbájcsapda Mágusakadémia tanulói közé. Az iskolában barátnője, Silver segítségével megtanulta az animágiát, így életében már rengetegszer megjárta a Tiltott Rengeteget kutya képében. Persze az életmódváltoztatásról a minisztériumot nem tudatta...
Elhatározásai:
Már 3. éve virít a neve a Bűbájcsapda Mágusakadémia tanulóinak listáján, és persze jónéhányszor szerepelhet a kihágásokon elkapott diákok közöttis a neve - bár erről nem tud biztosat. Utólag bánja, hogy inkább nem tanulásra pazarolta az időt, mert a nyári szünetben (ezen a döntésén még a szülei is csodálkoztak: hát még a két testvére...) kitűzött maga elé egy célt: jó tanuló lesz! Igazából eddig sem volt buta, sőt, kitűnő boszorkánytehetséggel áldotta meg őt a sors, de most eldöntötte, hogy a következő tanévben csökkenti a Ringalem Rengetegben tett látogatásainak számát - többek között mert már unalmas -, és megembereli magát mind a tanárok, mind az iskola egyéb alkalmazottai, mind a tanulás felé nézve. Farkas fogadalom!
Jellem:
Mintatanuló is lehetne, mert mindig becsületesen megoldja a házi feladatait, de folyamatosan 'harcban áll' az igazgatóval és 1-2 tanárral, ezért nem az. Szeret barátkozni, imádja a kalandokat, de sokszor gonoszkodó és ingerlékeny.
Különleges ismertetőjel: nincs
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Külső:
Hosszú, kócos világosbarna (nah jó, végre beismerem: piszkosszőke) hajfürtökkel büszkélkedhet, amik mindig belelógnak égszínkék szemébe. Karcsú, kicsit alacsony termete van, és legtöbbször fekete vagy sötét pólókban valamint annyira szeretett kopott farmernadrágjában látható.
Képesség: Ehem, ehem... *köszörüli meg a torkát* A kis Alicia szokásos első jeleit adta annak, hogy ő már boszorkány: 8 éves korában, hogy ezzel kimentse testvéreit a csávából, furcsán eltüntetett egy pohárnyi vizet a szőnyegről... később más jeleit is adta annak, hogy bármire képes a vízzel: teletöltötte a fürdőkádját vízzel, ha akarta, és egyszer véletlenül egy barátjával furcsa eset történt meg: egymás mellet szaladtak a szakadó esőben, és furcsa módon a barátját elkerülte a víz. Csak egy gond volt: hogy őt nem... ezek csak ösztönös dolgok voltak, irányítani sajnos még nem tudja a képességét. És mivel 3 éve történt vele az utolsó furcsa vízzel kapcsolatos eset, már kicsit el is feledkezett róla... Mm... *idegesen dobol a billentyűzeten* remélem, hogy kielégítő választ kapott, Mr. Wortham.
Szerepjáték példa: (a Smith-család egy jellegzetes pillanata - 10 évvel ezelőtt)
*borongós nap köszöntött Cambridge lakóira. Szeptember táján jár az idő, és ez a természeten is meglátszik. A Smith-ház ablakán dobolnak az esőcseppek, a kerti fákat csak úgy tépdesi a szél. A házban viszont vidám a hangulat: az emeleti gyerekszobában Fred és Oliver poénkodnak hangosan, a zene ordít, Mrs. Smith a földszinten úgyszintén. Nem mintha paprikás lenne a hangulata, csak éppen elkészült a reggeli. Mr. Smith kétségbeesetten vakarja a fejét: az ablakban a szomszéd nénit látja a ház felé csoszogni. Habozás nélkül az emeleti lépcső felé int pálcájával, mire elhallgat a zene. A gyerekszoba csukott ajtaján és az emeletnyi tér-különbségen áttörve is hallatszanak a morgások, hümmögések és dühös szavak. Végül úgy látszik, a két fiú megadta magát: morcosan lecammognak a lépcsőn, és leülnek a reggelizőasztalhoz. Ekkor valaki megnyomja a csengőt* Megyek! *pattan fel rögtön Mrs. Smith, és sietve ajtót nyit. Ha pár hónappal történik ugyanez, hátrahőköl az ordítástól, ami a szomszéd néni torkából lehet hallani előtörni, de ma már tudja, hogy a szomszéd néni igen ingerlékeny, ráadásul nagyot hall, ezért elővigyázatosan befogva a fülét hallgatja végig Mrs. Crackenbauer mondandóját* Majd én megtanítom azokat a büdös kölyköket a rendre, ha maguk nem képesek rá! Tegnap este megint Ragadox-port találtam a kiteregetett ruháimon! Ráadásul egész éjszaka nem tudtam aludni, mert doximéreg került az unokám esti tejecskéjébe! Ez már felháborító! *azzal sarkon fordult, és hangosan csoszogva, mérgesen visszasietett a házába. Mrs. Smith lemondóan sóhajtott* ~Azt hiszem, sosem fogom tudni őket megnevelni. És még azt sem tudom, hogy mi az a Ragadox-por... de a doximéregről már legalább hallottam..~ *majd lendületesen becsapta az ajtót. A konyhába érve azért kicsit leapadt a dühe: a kis, ötéves Alicia a Fred melletti széken ült, és azt csinálta, mint kiskorában mindig: mosolygott.
Szélesen.
Őszintén.
Mellesleg kíváncsi pillantásokat küldött a testvérei felé, akik valamilyen szerkentyűvel bajlódtak az asztal alatt. Mr. Smith a legfrissebb Szombati Boszorkányt olvasta. Óvatosan felemelte tekintetét a feleségére, majd lassan ránézett az ikrekre. Amikor Oliver elkapta apja pillantását, nagyot nyelve visszafordult a reggelijéhez, előhúzva az asztal alól a kezeit, és bűnbánó képpel, mozdulatlanul meredt a tányérjára. Mellesleg észrevétlenül megbökte könyökével Fredet, aki követte a példáját.
A szerkentyű nagyot koppanva leesett a padlóra.
Pár másodperc telt el így, némán, mozdulatlanul...
Aztán a szülők rázendítették összes feszültségüket a két fiúra. Alapos fejmosás - néha az is kell.
Alicia az ajkába harapva, aggódó arccal nézte végig a vitát. Bezzeg, amikor az ablakból látta, ahogy a testvérek a kiteregetett ruhára észrevétlenül valami rászórnak, akkor mosolygott...
Szélesen.
Őszintén.*
Pént. 24 Aug. 2007 - 20:36
