Daniel Koltai

Név: Daniel Koltai
Születés helye és ideje: London, 1991. 05. 14.
Kor: 16
Neme: férfi

Életrajz:
1991. május 14-én született Londonban. Mindkét szülője mugli, apja orvos, anyja patikus. Van egy nála négy évvel fiatalabb húga, Scharlotte, akivel állandó rivalizálásban volt. Korábban nem érdekelték a lányok, sőt, a szerelmi témájú dolgokat egyenesen visszataszítónak látta. Mugli iskolatársai pont emiatt járatták vele a bolondját. Ezért nem nagyon zárta a szívébe őket, de az egyikük felvilágosítására meggondolta magát. Öt évvel ezelőtt valamelyik teliholdkor egy farkas rontott rá valahol a külvárosban. Menekülni próbált, de zsákutcába futott. A farkas ráugrott, de egy ember elüldözte. A fiú azonban így is kapott egy karmolást a vállára,amiről az eset után-mivel nem emlékezett rá-három évig azt hitte,meghorzsolta valahol. Amikor megkapta levelét a Bűbájcsapda Mágusakadémiára, nem hitték el a szülei, ezért majdnem el se ment. Csodával határos módon azonban mégis belátták mind a négyen,hogy nem vicc, és Daniel elmehetett az iskolába, bár a húga ugyancsak irígykedett, mindenképpen bátyjával akart menni. Hosszú időe került meggyőzni, hogy csak Daniel kapott levelet, ő nem. Az új iskolába és a varázslóvilágba viszonylag hamar beillsezkedett.

Jellem: Kissé visszahúzódó, és ugyancsak szűkszavú. Először nehezen bízik meg az emberekben, de akit jól megismer, azzal jó barátságot köt. Nem szívesen vesz részt a veszélyes kalandokban, ezért lehet igen gyávának nevezni, ő csak úgy tartja, túl óvatos. Kissé kényes a nevére, nem szereti, ha Dan-nek hívják


Különleges ismertetőjel: a karmolás a bal vállán
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges
Külső: Átlagos magasságú, kissé kövérkés. Rövid, mindíg kissé kócos barna haj, kék szem.

Képesség: megérzi a veszélyt(egyelőre csak a saját magára vonatkozó veszélyeket)

Próbajáték:
*Három ember fordul be London egyik utcájába, egy fiú és két lány. Az egyik lány nemsokára odébbál, de előtte még odaszól a fiúhoz* Viszlát,Dan!
-Daniel! *kiált vissza a fiú*~Hogy miért nem képes megjegyezni?~
*A másik lány, mintha csak kitalálta volna a gondolatait, megjegyzi*Csak bosszantásból csinálja.
-Mintha nem tudnám*Jegyzi meg Daniel nem kisebb mogorvasággal*
-Ez azért van, mert tudják jól, hogy gondolkodsz rólunk lányokról. Nem azért mondom, de nemsokára kamaszkorba kerülsz, és ilyenkor már egyszer csak azon kapod magad, hogy sóvárogva bámulsz valakit, akit nem is ismersz. Én meg kénytelen leszek azt mondani, hogy én megmondtam. Na,viszlát*Oktatja ki a lány, majd ő is eltűnik egy mellékutcában. A fiú pár lépéssel arréb leroskad egy fal tövébe*~Megint ezzel jön~*Takarja el a karjával az arcát*~De sajnos igaza van. Nemsokára tényleg érettebb leszek, úgyhogy kénytelen vagyok elfogadni, hogy majd talán egyszer én is szerelmes leszek valakibe~*Gondolja, és szinte szerencse, hogy nem mondja, hisz még csak 11 éves, így furcsán hangzana. Hirtelen hűvösségre kap észbe, látja, sötédedik, már egyre fényesebb a telihold*~Nem ártana elindulni~*Feltápászkodik és el is indul, ám pár lépés megtétele után furcsa morgást hall a háta mögött. Körülnéz, de nincs senki a közelében. Hirtelen észrevesz a közelében egy furcsa, farkasszerű állatot. Megijed, de nem mozdul, gondolván, ha nem ingerli, ő sem támad. Ennek ellenére a farkas egyenesen felé ront. A fiú, más ötlete nem lévén, futásnak ered, bár tudja,hogy semmi esélye, a farkas úgyis utoléri. Az egyetlen esélye, ha lerázza. Miután egy kis előnyt szerez, hirtelen befordul egy kis utcába, amiről később veszi észre, hogy zsákutca. A farkas ráadásul egyből kiszúrta, hogy hol van. Látja már a fiú,hogy nincs mit tennie, de azért támadásra készen hátrafordul. Innentől már csak foszlányokra emlékszik az esetből:A farkas gyorsan támad...pokoli fájdalom a vállán...aztán még látja a menekülő állatot és egy komor arcú férfit az utcán...*