Edward Hyde professzor előtörténete

Név: Edward Hyde
Születés helye és ideje: London, 1970
Kor: 37
Neme: férfi
Foglalkozás: a Bűbájcsapda Mágusakadémia igazgatója

Életrajz:
Edward Hyde professzor 37 évvel ezelőtt, egy londoni kórházban született meg. Kevesen tudják, hogy akit ma mindenki Edward Hyde professzor néven ismer, valójában nem ezen a néven – és nem ezzel a személyiséggel jött világra. Hogyan is történhetett mindez?… A kérdés megválaszolásához sok-sok évet kell visszautaznunk a múltba.
Huszonnégy évvel ezelőtt egy júliusi reggelen Peter McRegan, az akkor tizenhárom éves varázslótanonc ismét szülei veszekedésére ébredt. Ez persze megszokott dolog volt a családban – de aznap reggel volt valami a szülei hangjában, ami megfagyasztotta a vért a kis Peter ereiben. Az apa erőszakos ember hírében állt, és akkortájt különös, sötét alakok tűntek fel körülötte – nyílt titok volt, hogy rokonszenvezni kezdett Tudjukki eszméivel. Mivel az idősebb McRegan nem volt eredendően gonosz, az is feltételezhető, hogy minisztériumi befolyása miatta az Imperius átok hatására állt át a Sötét oldalra. Bármint történt is azonban, a változás sehogy sem tetszett családjának. Peter szülei olyan dolgokról vitatkoztak, amiket ő még nem nagyon értett, de az a hideg közönyösség, ami apja hangjában csendült, s az anyja szavaiban bujkáló ijedtség megrémisztette a fiút. Sietve felöltözött, és kimászott szobája ablakán. A hajnali hidegben dideregve futott el otthonról, semmi kedve sem volt a vitázó felnőttek közé állni – azt azonban nem hitte volna, hogy soha többé nem látja viszont őket.
Korán volt, a Nap még csak készülődött rá, hogy a látóhatár fölé emelkedjen, s a magányosan csatangoló Peter Rufus Melange karjai közé futott. Rufus Melange-nak már akkor híre járt, egyesek őrültnek tartották, mások zseninek, de volt olyan is, aki mindkét lehetőséggel rokonszenvezett egyszerre. Az öreg – mert már akkor sem volt fiatal – kétségkívül tudott valamit. Ne higgyük azonban, hogy tisztességes lett volna, utcakölyköket gyűjtött maga köré, s alkalmi szállás és ennivaló fejében kisebb-nagyobb szolgálatokra fogta őket. Jórészt az ilyen gyerekekből kerültek ki kísérleti alanyai is – ha Peter ismerte volna az öreg Rufust, minden bizonnyal nem állt volna szóba vele. Melange, miután apróra kikérdezte Petert, hogy ki ő és hogy keveredett el hozzá, meggyőzte a fiút, hogy hazaviszi, de előtte ad neki meleg ételt és italt a házában, ami természetesen csak pár sarokkal arrébb van. A McRegan gyerek rábólintott, és kiskutyaként követte az öreg csirkefogót. Nem tudni pontosan, Rufus mit adott be Peternek, de a fiú lebetegedett, így kénytelen volt hosszabbítani tartózkodását Melange-nál. Az öreg persze váltig hajtogatta, hogy értesítette Peter szüleit, de azok nem hajlandók meglátogatni őt. Ezalatt az idő alatt Peter sok mindent ellesett Rufus kutatásaiból. Megtudta, hogy az öreg rájött a párhuzamos világok rejtélyének nyitjára, hogy képes átlépni egyik világból egy másikba, ahol minden épp az ellenkezője az itteninek… ez önmagában akkora horderejű dolog volt, hogy nem csoda, ha a nyomortelepen lakó varázslót őrültnek nézték miatta. A világok közötti átjárókat is feltérképezte az öreg, volt egy az Antarktiszon, egy valahol Londonban - és egy a Bűbájcsapda Mágusakadémiában. Melange az ellentétes világok elméletét akarta átültetni a valóságba, és készített egy olyan szert, aminek segítségével az emberek külső és belső énje tökéletesen az ellentétére fordul, az első kísérleti alany pedig, akinek ezt a szert beadta Peter volt. Edward Hyde – új név és új személyiség született az őrült tudós munkájából.
Nem sokkal Peter pálfordulása után minisztériumi emberek jelentek meg Rufus házában, s a közveszélyesnek nyilvánított öreget az Azkabanba hurcolták. Edward magára maradt – hiszen ki is ismerte volna fel az ártatlan kis Peter McRegant a sovány, borzas fekete üstökű, vad utcakölyök arcában? Edward Hyde gyökeresen megváltozott ugyan, de sosem felejtette el, hogy ki volt, és hogy ki akar lenni újra. Az újságokból értesült róla, hogy mi történt a szüleivel – „az anya belehalt fia elvesztésének fájdalmába”. Hamar átlátott a ködös tényeken, apja az anyját hibáztatta, amiért Peter eltűnt, s minden bizonnyal elragadta heves indulata. A fiú könnyűszerrel el tudta képzelni, hogy apja önkezével vetett véget édesanyja életének, s aztán nyilván csatlakozott Tudjukki népes táborához.
Edward Hyde már messze nem volt olyan tehetetlen, mint Peterként lett volna, tisztán látta, hogy mit kell tennie. Árvaházba került ugyan, de mágusiskolába járhatott, méghozzá a Bűbájcsapda Mágusakadémiába. Ez azonban nem volt elég neki, tudta, hogy a titkos átjárót az ellentétes világba csak nagyhatalmú varázslóként találhatja meg. Kijárta az iskolát, és felsőfokú képzésben részesült. Közben folyamatosan nyomozott Rufus Melange után is. Az öreget a Wizengamot életfogytiglani Azkabanra ítélte, így Edward Hyde csak egyetlen módon léphetett kapcsolatba vele: ha vezető pozíciót szerez magának a Wizengamotban, és esetleg még az ítélet módosítását is elérheti. Miután minden téren kielégítőnek ítélte saját tudását (mélyrehatóan foglalkozott a fekete mágiával is), hozzálátott tervének megvalósításához. A Bűbájcsapda Máguasakadémia éléről könnyűszerrel eltávolította a már öregecske Sogron professzort, és egy-két hatásos pályázatnak köszönhetően azonnal a helyére léphetett. Izgalmát, hogy felfedezze a titkos átjárót, még fokozottabb kegyetlenséggel fedezte a diákok felé. Hiszen amikor megtalálta a könyvtárban a két világot összekötő ajtót, és átlépett rajta a másik világba, ahol minden az ellenkezőjére fordul – ismét önmaga lehetett. Közben számtalan szerencsés véletlennek köszönhetően a Wizengamot Nagytanácsának vezetőjévé vált, s ez lehetővé tette a Rufus Melange-zsal való találkozást. Rufust szörnyen rossz állapotban találta a többévnyi raboskodás után, s ez kellőképpen le is lombozta a már harmincas éveit taposó igazgatót, aki ismét reménykedni kezdett. Az öreg feltaláló közölte vele, hogy semmire se megy a jegyzetei nélkül, ha fejből kavarna össze valamit, és azt adná be Hyde-nak, lehet, hogy többet ártana, mint használna vele, s akár az életébe is kerülhet. Az igazgatót Tudjukki erősödése is igen aggasztotta. Ismét a teljes kétségbeesés lett úrrá rajta, belefáradt már a kutatásba. Ki tudja, mi lett a sorsa Rufus jegyzeteinek? Megvannak-e még egyáltalán? Honnét tudhatná, mi lett az apjával? Tudjukki jobb kezévé vált-e? És ki tudja, mikor lehet végre újra önmaga…?

Jellem: rideg, és néha gonosz, nem szán meg senkit és semmit.

Különleges ismertetőjel: nincs
Egészségi állapot/betegségek: teljesen egészséges
Külső leírása: 178 cm magas, erős testalkatú férfi. Fekete hosszú hajú és szemű, karakteres arcú. Általában fekete talárt visel.

Képesség: képes a telepátiára, valamint a telekinézisre. De ne légy olyan biztos benne, hogy csak ennyit tud...

Szakértelmei, foglalkozás: magasan képzett mágus, ismeri a fekete mágia magasiskoláját, a sötét varázslatokat. Ezen kívül jó legilimentor/okklumentor, illetve bájitalfőző.

Megjegyzés: nincs