October York

Név: October York
Születés helye és ideje: York, Anglia; 1990. október 22.
Kor: 16
Neme: nő

Életrajz:
October York vagyok. De mindenkinek csak Tob.
Édesapámmal élek észak-angliai birtokunkon kettesben. Leszámítva persze a cselédséget és a kertészeket. Apám nagyon fontos és mellesleg jól kereső munkát végez a Mágiaügyi Minisztériumnak. A Nemzetközi Máguskapcsolatok Fősztályának almunkatársa.
A munkája révén bejártam már jószerivel az egész világot. Kedvencem a mesés India. Persze hobbimmá vált a különböző országokból szuveníreket gyűjteni. Legkedvesebb leguánom, Rabithi például Peruból származik.
Mindenem megvan, amire csak vágyhatok. Saját sólyomrepdénk és mandragóra ültetvényünk is van.
Egy szó, mint száz: rendkívül szerencsés ember vagyok. Talán többet nem is kell mondanom magamról.

Tetszett a történetem?
Jó, mert ettől a nyártól fogva ez az életem. Legalábbis terveim szerint.
Nos, igen, vannak még hiányosságai, de folyamatosan dolgozom rajta. Nem nehéz az álmainkról beszélni, nem úgy, mint azzal a tudattal elaludni minden átkozott nap, hogy mindez csupán álom. S minden reggel jön a rideg felismerés, hogy még mindig egy mugli árvaház bentlakója vagyok.
Így nem túl világos; kezdem akkor elölről.

1990. október 22-én egy vajúdó nő tért be a yorki gyermekotthonba, hogy világra hozzá leányát, azaz engem. Az ott dolgozók elmondása szerint a nő két hétig maradt mellettem – s már akkor sem volt beszámítható. Aztán egy nap felkötötte magát a mosókonyhában. Őrült volt; jobb is, hogy nem ő nevelt fel… két hét alatt csak gagyogott össze-vissza, egy értelmes mondat nem hagyta el a száját.
Így érthető okokból lettem October Yorknak keresztelve.
Apámról semmit sem tudok. Nem tartom valószínűnek, hogy ő tudná egyáltalán, hogy a világon vagyok.
Az igazság szerint annyi szerencsém tényleg volt ebben az életben, hogy nem egyedül voltam „különleges” az árvaházban. Egy fiú, bizonyos Ansel Vidocq világosított fel úgymond arról, ami vagyok. Ő kiderítette, kik a szülei és miért dobták el maguktól. Sorstársak voltunk a sok mugli között.
Sajnos ő jóval idősebb volt, mint én, így hamar elhagyta Yorkot, s máig nem tudom, hova tűnt. Talán bosszút állt a szülein…
Engem egy évre az ő távozása után felvettek a Roxfortba. A házam a Mardekár lett, a barátaim az iskola rettegett diákjai. Végre megbecsült körökben tengethettem az időmet. Bevallom, élveztem a helyzetet, hogy míg én osztom az észt, cserébe tiszteletet kapok. Egy ideig jól is ment minden. Talán ott rontottam el, hogy az Imperiust az iskolatársaimon próbálgattam… pedig nem is sikerült igazán. Így- vagy úgy, de páros lábbal rúgtak ki a Roxfortból.
Aztán egy szörnyűséges év következett az otthonban. Nem mertem megkockáztatni se a szökést (hisz nem is lett volna kihez fordulnom), se a varázslást. Szándékosan elzártak az igazi világomtól; megszakítottak velem minden kapcsolatot! Hagytak kétségek közt őrlődni. És ami még ennél is kínzóbb volt, hogy a pálcámat nem vették el tőlem – így nap mint nap le kellett küzdenem a kísértés csábító szörnyetegét. Borzalmas volt, mindazonáltal hasznos lecke. Önuralmat tanultam; s mire ezt felismertem magamban, felkeresett egy különös alak. Azt mondta, ha továbbra is kontrollálom magam, elvisz az iskolájába. Azelőtt már hallottam arról az intézményről, és mindent megígértem Edward Hyde professzornak. Be is tartotta az ígéretét, s kihozott Yorkból.
Így történt, hogy utolsó tanulmányi évemre a BM tanulója lettem.

Jellem:
Céltudatos és vakmerő. De miért is ne lenne az, hisz nem függ senkitől és semmitől. Mondhatni, hogy vesztenivalója sincs. Elvárja a tiszteletet, élvezi ha van tekintélye. Túl sok szeretetet nem kapott, hisz sosem volt igazi családja, bár a gyermekotthonban „szocializálódott”. A nevelőnők szavaival élve pedig terrorizálgatott. Nála a szeretet inkább a kötődés fogalmát jelenti. Ha valamihez pedig kötődik, akkor azok a fű alatt szerzett értékei. Na igen, nem egy szívbajos lány… a lopástól, a csaláson át a hazugságig nem riad vissza semmitől. Nem kifejezetten egy kedves teremtés…

Különleges ismertetőjel: Mindenféle heg, meg forradás... nincs nagy jelentősége
Egészségi állapot/ betegségek: -
Külső: Középmagas termetű. Haja rezesbarna rasztatincsek kavalkádja. Szeme feketén csillog...

Képesség: Illuzionista. Még nem fedezte fel ezt a képességét, bár jóval korábban akaratlanul is használta némelyik mugli szobatársán...


Szakértelmei: A Roxfortban kijárt majdnem 5 évet, de az RBF vizsgák előtt kirúgták. A 6. éve teljesen kimaradt, így valószínűleg jelentős hátránnyal indul a többi tanulóval szemben.


Megjegyzés: -

Próbajáték:
- Végre valami... hát figyelj akkor rám. Azt akarom, hogy támadd meg Alice Hammondot! Az a senkiházi rendesen keresztbetett nekem a múltkor... És ne merd elárulni senkinek, hogy ki küldte rád az átkot, megértetted? *Csengett élesen Tob hangja a sötét teremben. Egy negyedéves fiúhoz szólt, akinek a szemei most üvegesen meredtek a semmibe, habár végtagjai folyamatosan remegtek... A fiú harcolt a ráküldött gyenge Imperius ellen. Sokáig meg sem mozdult, majd hirtelen elindult az ajtó felé, feltépte és kiviharzott rajta. Tob eszelős vigyorral az ablakhoz lépett, és várta, mikor bukkan fel a fiú az udvaron.*
- Ezaz, Vincent, tudod te, hogy kell engedelmeskedni... *Motyogott magában, mikor megpillantotta Vincentet. A fiú keresztülvágott egy virágágyáson, s megcélozta a tóparton üldögélő lánycsoportot. Fellökte az útjába esőket, s Alice Hammondnak szegezte a pálcáját. A lánynak nyikkani sem volt ideje; egy tarolóátok úgy képen találta, hogy fel sem kelt egy jó darabig...*
- Élvezted a helyzetet, mi, York? *A teremben közben megjelent egy magas, fekete taláros férfi, s vállon ragadta Tob-ot.*
- De... én... ~nincs értelme mentegetőznöm~ ... honnan tudta, hogy én...
- Ne nézz madárnak, te ostoba! *Mordult a lányra Piton professzor.* - Komolyan azt hitted, hogy elég vagy egy Imperiushoz? * A férfi szája megrándult, majd szelídnek nem mondható módon kivezette Tob-ot a teremből.*