Aurelius Morgenstein professzor előtörténete

Név: Aurelius Robert Morgenstein
Születés helye és ideje: 1977. január 17; Nagy-Britannia, Cambridge
Kor: 30
Neme: férfi

Életrajz:

1977. január 17; éjjel fél 2-kor gyermeksírástól lett hangos a Morgenstein-ház. Megszületett Robert J. Morgenstein és Patricia Webster második gyermeke, Aurelius. A szülők és az ott dolgozóm házimanók boldogsága határtalan volt. Leglább is egy darabig. A csecsemő megszületése után pár órával ugyanis hangos puffanások és robbanások hallatszottak az udvarból. Egy csapat sötét mágus körülzárta a házat. A házimanók hősiesen kiálltak a sötét varázslók ellen, s a családnak volt ideje elmenekülni egy Görög faluba, ahol egy másik varázslócsalád befogadta őket. Négy évvel később megszületett Aurelius húga, Melanie Morgenstein.
Melanie megszületése után az apa elhagyta a családot, hogy Halálfalónak álljon. Akkor Aurelius 8 éves volt, és még abban az évben elkezdte használni varázserejét, ezzel együtt alapszinten a tűzgyújtás képességét. Anyja felfedezte benne a tehetséget, és tanítani kezdte. Jól felkészült volt, mikor felvették a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A csendes, figyelmes és inteligens nebuló hamar kivívta tanárai és társai szimpátiáját. Szorgalmas munkával letette minden tantárgyból a Rendes Bűbájos Fokozatot. Párszor büntetőmunkára is ítélték, mert a könyvtárból éjjel ment vissza a klubhelységbe. A RAVASZ kurzuson kiváló eredményeket ért el. Fényes eredményének köszönhetően felajánlottak neki egy tanári állást, de ő visszautasította tapasztalatlanságára hivatkozva. Az eredményes tanári munka érdekében elindult egy tapasztalatgyűjtő vándorútra. A Roxfort akkori igazgatójának megígérte, hogy ha visszatérvén sem lesz betöltve az állás, akkor elvállalja. Útja során sok varázslóval és boszorkánnyal találkozott, akikkel több-kevesebb sikerrel megküzdött. 1998-ban visszatért Nagy-Britanniába. A roxforti állást ekkorra már betöltötték, így egy másik iskolában vállalt munkát, az Aurorképzõben Intézetben. 2000-ben az Aurorképző igazgatója gyilkosság áldozata lett. Ezután Aurelius irányította az iskolát, egészen 2005-ig, amikor is egy titkos társaság (vélhetően a Halálfalók) lerombolták. 2006-ban kezdett tanítani a Bűbájcsapda Mágusakadémiában. Az iskolában kezdte használni metamorfmágus képességét, amit rengeteg gyakorlással haladó szintre emelt egy év alatt. 2007-ben bekerült az Igazgató Tanács tagjai közé.


Jellem:
Kedves, barátságos ember. Az oktatásban nyújtott szigorának köszönhetően diákjai mindig megfelelnek az elvárásoknak.

Különleges ismertetőjel: a fején lévő fejdísz, és egy kis tetoválás a karján, mely egy sárkányt ábrázol
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges
Külső: 175 cm magas, sportos, szőkésbarna haj, sötétkék szem

Képesség: A tűzgyújtás képességét apjától, a metamorfmágus képességét anyjától örökölte, bár az utóbbit csak később, 29 éves korában fedezte fel magában.

Szakértelmei (tanár karakter esetén!):
Anyjához hasonlóan kiváló bájitalfőző; közepes szinten ismeri a fekete mágia rejtelmeit; kiváló legilimentor/okklumentor; az RBF és a RAVASZ vizsgáit kitűnő eredménnyel tette le;

Bejegyzett anumágus. Átváltozáskor kutya alakot ölt.


Próbajáték:

Az első állásajánlat

Éjfélre járhatott az idő. Egy szőke fiú lépett ki a könyvtár nagy faajtaján. Egy tucat könyvvel a kezében halkan elindult a folyosón, ami már teljesen üres volt. Végighaladt a folyosó vizes kőlapjain, és jobbra fordulva elindult egy festmény felé. Már majdnem a szépen megfestett idős hölgyhöz ért, amikor az nyikorogva kitárult, és kilépett rajta egy pirospozsgás arcú, vörös hajú kislány. A lány megfogta a hasát, és kifújta a levegőt. Láthatóan fáradt volt.
-Oh, na végre, Aurelius. Már mindenhol kerestelek. –mondta a lány lihegve, pergament lobogtatva a kezében.
-A könyvtárban tanultam, mint minden este.
-De hát voltam a könyvtárban, de nem voltál ott. –felelte a lány meglepetten, s belépett a vörös szőnyeggel borított klubhelységbe.
A fiú követte öt, s az idős hölgy portréja becsukódott a hátuk mögött.
-A zárolt részben is voltál? –kérdezte mosolyogva a taláros fiú, s közben leült a kandalló elé.
A lány rosszállóan fürkészte őt, majd leült mellé.
-A harmadikosoknak oda tilos a belépés. De ez lényegtelen. Üzenetet hoztam az igazgatótól.
Aurelius nyelt egyet, és félénken megkérdezte:
-Mit akar? Dühös volt? Meg akar bűntetni?
A lány felállt, és a kezébe nyomta a pergament.
-Magánleveleket nem szokásom felbontani. Az igazgató úrnak jó kedve volt, úgyhogy szerintem aggodalomra semmi ok. Átadtam az üzenetem, és mos lefekszem. Jó éjt! –felelte sértődötten a kislány, és futva felment egy csigalépcsőn.
Aurelus kibontotta a levelet, melyben ez állt:

„Kedves Aurelius!

Kérlek, amint megkapod a levelem, látogass meg az irodámban. Lenne egy sürgős megbeszélnivalónk. Az irodámban várlak!

Dippet igazgató”

A fiú felállt, összehajtotta a levelet, és a zsebébe dugta. Elindult az igazgató irodája felé. Út közben csak Friccsel találkozott, aki büntetőmunkával fenyegette. Miután a levéllel bizonyította, hogy nem trágyagránátokat akar szétszórni a kastélyban, Frics úr szomorkás arccal továbbengedte. Sietve végigfutott a hetedik emeleten, és egy kőszörny elé állt. Miután megadta a jelszót, megnyílt mögötte a fal, és feltűnt a mozgó csigalépcső. Aurelius ráállt, és egyenesen az igazgatói iroda bejárata elé érkezett. Illedelmesen bekopogott a réz ajtón.
-Szabad! –szólt ki egy mély, idős hang.
A fiú félénken belépett az ajtón, és csodálkozva fürkészte a korábbi igazgatók portréját. Az egyik felébredt álmából, és kiabálni kezdett.
-Van fogalmad róla, hogy hány óra van? Mit képzelsz, hogy csak úgy mászkálhatsz az igazgatói irodában? Szemtelen! Modortalan…
-Kérem, Phineas! Én hivattam. - intette csendre a szakállas, hegyes süvegű igazgató, aki az íróasztala mögött felállt, és letette a tollát. – Kerülj beljebb, fiam. Ülj le, kérlek.
A diák engedelmesen leült az íróasztal előtti kényelmes székre, és értetlenül nézte az igazgató urat. Nem tudta mire vélni ezt a váratlan meghívást.
-Tudom, hogy késő van. Éppen ezért nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál rám. – köszönően biccentett a fiú felé.
-Ez csak természetes, igazgató úr. - felelte szelíden. – Miért hívatott, uram?
-Áh, igen. A jövődről lenne szó. Tudtommal minden egyes tantárgyból letetted az Rendes Bűbájos Fokozatot, és úgy tudom, jó irányba haladsz az ugyanilyen eredményű RAVASZ felé is. – elismerően bólintott, majd leül. – Mint tudod, egy hónap múlva végzel. Sajnos jövőre csökken a tanári kar egy fővel. Lumpsluck professzor nyugállományba szeretne vonulni. – szólt nyugtalan hangon Dippet professzor. - Mivel te már most jól értesz a bájitalfőzéshez, felajánlok neked egy állást. Természetesen akkor állnál munkába, ha letetted a vizsgáidat.
Aureliust látszólag nagyon meglepte az ajánlat. Tudta, hogyha végez az iskolában, tanárnak szeretne állni. Egyúttal azt is tudta, hogy még nem szerzett elég tapasztalatot a munkához.
- Ne haragudjon, professzor úr, de bármennyire is szeretném, nem tehetem. –az igazgató erre nagyon meglepetten nézett. - Éretlen lennék erre a nagyon fontos pozícióra. Semmi tapasztalatom, uram. Amit tudok, azt könyvekből tanultam. Úgy terveztem, hogy tapasztalat gyűjtő útra indulok a Roxfort után, hogy elég felkészült legyek.
Az igazgató felállt, és a fiúra nézett. Az arcáról csalódottság, a szeméről büszkeség sugárzott.
- Teljesen igazad van, fiam. De ez most szorult helyzet. Nem tudom, hogy találok-e nálad megfelelőbb tanárt erre a posztra. A tapasztalatlanságod ellenére is…
A fiú meghatottan nézett az igazgatóra. Álmában sem hitte volna, hogy Dippet professzor személyesen kéri erre a munkára.
-Megígérem, professzor úr, hogy amint visszajövök, jelentkezek magánál. És ha még nem töltötték be az állást, akkor elvállalom.
Dippet professzor meglepetten nézett, de tekintetében a harag cseppnyi árnyéka sem vetődött fel.
-Rendben, megegyeztünk.
Mondta végül az igazgató.