Anton G. Holland prof rezidenciája

A szobába lépőt hatalmas káosz fogadja, ami természetesen a professzor szavaival élve: "A legtökéletesebb elrendezés egy zseni számára!"
Persze ízlések és pofonok...
A szobát valószínűleg tértágító bűbájjal kezelték. Így lehet, hogy könnyedén elfér benne a féltucat nagyszekrény, a bonyolult polcrendszerek labirintusa, és a három tanári asztal. Az asztalok közül csupán az egyik használható, ugyanis a másik kettőt teljesen elborítják a pergamenhalmok, az akváriumok és a különböző szerkentyűk. A falakon - már ahol akad még szabad felület - afrikai maszkok, egyiptomi tekercsek, ésatöbbi, ésatöbbi. A professzor ágya a galérián található elfüggönyözve, hatalmas, autentikus marokkói párnákkal körülbástyázva.
A padlón egy nyugdíjba helyezett repülőszőnyeg fekszik, s az ajtó mellett egy ékes, perzsából való ülőrúd áll. Ez a prof hollójának, Rufusnak az állandó helye. Az ablakok előtt napfénysárga függönyök lengenek.

Bármennyire is káosz-hangulatú, zsúfolt a helyiség, azt nem tagadhatja senki, hogy igazán otthonos.

-Tehát maga a Minisztériumnak dolgozik? Rendkívül becsületes! Ezesetben még jobban örülök, hogy megismerkedhettem önnel - ha mondhatok ilyet. *Cseverészik Mr Worthammel, miközben belépnek a professzor szobájába. A látvány magáért beszél... mintha egy kisebb háború zajlott volna a teremben. És erre Mr Holland csak elégedetten oldalra billenti a fejét, s így szemlélődik körbe. Láthatóan nagyon is elégedett a berendezéssel és a kiegészítőkkel.*
-Miss Umbridge? Ismerős... oh, hát p-persze! A Prófétában olvastam róla. Tudja, a Francia Prófétában. Még ott is beszámoltak arról, hogy a Roxfortba érkezik. Hát persze... Esetleg megkínálhatom valamivel? Tea? Limonádé? Veritaszérum? *Jót mulat saját poénján, de azért figyelmesen várja a választ.*

*Belép a helyiségbe, és hidegvérrel konstatálja, hogy a professzor szobája meglehetősen rendetlen. Legalábbis egy szellőztetés nem ártana...* - Krhm... hát igen, szinte mindenhol leközölték, hogy Dolo... akarom mondani Miss Umbridge lett a Roxfort főinspektora. Azóta egyébként átvette Dumbledore-tól az igazgatói széket, amit nem csodálok... ha szabad ilyet mondanom. *Nem tud nevetni a professzor poénján, csak halványan elmosolyodik* - Köszönöm, Veritaserum-ot nem kérek. De egy teát elfogadnék. S ha nem bánja, leülök. *ha a professzor nem bánja, leül egy közeli ülőalkalmatosságra, s végigméri a rúdon ülő Rufus-t* - Igazán szép madár... *majd válasz sem várva Mr Hollandnak szegezi a kérdést* - Maga mit gondol a Sötét Nagyúr visszatértéről?

-Természetesen, foglaljon csak helyet. Nahát, Miss Umbridge a Roxfort élén? Szent szalamandra, hát hogy pörögnek az események... tudja, egy ideje nem jutottam friss információkhoz. De ilyet! Álmomban sem gondoltam volna. *Beszéd közben meglegyinti pálcáját, mire az egyik ópiumasztalkán álldogáló szamovár bőszen melegíteni kezdi a vizet.*
-Fel tudna világosítani a helyzet körülményeiről? Igazság szerint sosem voltak ellenemre Dumbledore praktikái, így nem is értem, mi történhetett... *Beszéd közben a professzor tekintete az említett madárra vándorol* -Rufus, az én postahollóm. Magam neveltem kézről. Rendkívül intelligens és megbízható.
*Idő közben a víz megmelegedett, s most pálcaintésre egy-egy kínai rakucsészébe suhan, igazi indiai teafű kíséretében.*
-Ha nem bánja a kultúrák keveredését *Mosolyodik el a helyzetre, s belehörpint az ízes italba.* -Hmmm... ez már hiányzott!
-Nos *Gondolkodik el Mr Wortham utolsó kéedésén* amondó vagyok, hogy előbb-utóbb kiderül az igazság. Nem szívesen foglalok állást a kérdésben -, bár, így magunk között legyen szólva... nincs okom kételkedni Dumbledore szavában...

- Nos, Dumbledore mindenképp nagy varázsló... volt a maga korában. Most azonban már úgy tűnt, hogy képességei kissé megkoptak, s így egy új igazgató kinevezése elkerülhetetlen volt. *átveszi a csészét* - Köszönöm... Nem, egyáltalán nem bánom a kultúrák keveredését. *belekortyol az italba* - Igazán nagyon ízletes... *Zachary hidegvérrel tűri, hogy Anton G. Holland professzor kimondja, amit gondol* - Tudja, én egyelőre még nem hiszem, hogy Ő, Aki Nem Nevezünk Nevén visszatért... főleg az, hogy leváltották Dumbledore-t... az nem jelent túl sok jót, legalábbis a professzorra nézve. Egyébként merre járt mostanában, hogy nem kapott friss információkat?

- Igen, igen, ebben i-igazat kell adjak magának. D-Dumbledore is megöregedett... ám kétségtelen, hogy okoz meglepetéseket! De az elmondása szerint Miss Umbridge is alkalmas az iskola igazgatására, jól gondolom?
- Hmmm... ezért is nem szoktam válaszolni erre a kínos kérdésre. Hogy v-visszatért-e. Tudja, feszültséget szít az emberek k-között. Nem, nem mondhatnám, hogy hiszek Dumbledore és a Potter gyerek állításának, de az ellenkezőjét sem. Inkább semleges maradnék a témában, akár a mesés Svájc. *Kiissza az utolsó csepp teáját is.*
- Oh, elég messze a civilizációtól! *Mr Holland szemében fanatikus fény csillan.* - Az Antarktiszon jártam a kutatásaim miatt... *Látszik a tanáron, hogy ha Mr Wortam nem szakítja félbe, reggelig sem áll le a mondókájával.*

*Zachary csak hallgatja és hallgatja Anton áradozását az Antarktiszról... s csak hallgatja, hallgatja, hallgatja, hogy mást ne mondjunk: hallgatja. Végül, mikor már az Éjféli Szellemek lebegnek keresztül a falon (Éjféli Szellemek: azok a kísértetek, akik a BM-ben tanyáznak, s éjfélkor jönnek elő, hogy portyázzanak, leginkább romlott ételeket keresve), megelégeli a szóáradatot, s közbeszól* - Ez mind nagyon szép, professzor, de sajnos azt hiszem, máskorra kell halasztanunk az élménybeszámolót... amennyiben nem bánja. *már fel is áll ültéből, mikor szöget üt a fejébe egy kérdés* - Tud valamit az Omen családról? Pontosabban egy féltve őrzött kincsükről... a szelencéről, s a liliomos kulcsról?

*Kissé mellbevágja, hogy nem térhet ki a Sarki Fény misztikumát övező legendákra, ám az új kérdés váratlan problémát, azaz megválaszolandó kérdést állít fel az agyában.*
- Ami azt illeti... vannak róla szórványos ismereteim. Persze a legtöbbjük nem megbízható forrásból van, így például... *a főinspektor egy lesúlytó pillantással beléfojtja a szót, s igyekszik a lényegre koncentrálni.*
- Tehát, mint már mondtam... tudok róla bizonyos dolgokat. Azaz, hogy az Omen család hírhedett vérfarkas ellenes nézeteikről, és rebesgettek ezt-azt már titkos szelencéről is. Nagyerejű, régi szelencéről, minek a tartalma szörnyű titkok kulcsa. N-nos, azt hiszem, vagyis talán hihetem, hogy a tartalom m-maga a k-kulcs. Vagy ilyesmire célzott, ahogy kivettem a szavaiból. *Elgondolkodik egy pillanatra, de addig sem marad csöndben.* - L-liliomos kulcsot említett? Igazán különös. Tudja, a liliom számos kultúrában a tisztaság és a szüziesség jelképe. Attól tartok, bárminek is a nyitja az a kis jószág... hatalmas dolog lehet. Pozitív, avagy n-negatív, arról sejtelmem sincs, de hogy hatalmas... ebben biztos vagyok.
*A professzor kihúzza magát, jelezve, hogy a témáról egyelőre ő sem tud több információval szolgálni. Ha Mr Wortham távozni óhajt, most megteheti.*

*Zachary most az egyszer figyelemmel hallgatja az új tanár beszámolóját, noha az néha p-picit d-dadogós* - Értem... tehát valami nagy erejűnek lehet a kulcsa... *ezt inkább saját magának motyogja, mint Antonnak mondja* - Tehát ez volt az, ami után annyira kutatott Mimoso... Megtenné nekem, hogy utánanéz a dolognak pár könyvben? Hátha talál a kötetei között még több információt? Nagyon megköszönném... továbbá ez maradjon a mi titkunk: mármint az, hogy rákérdeztem a dologra... *várakozva néz Antonra, majd távozik a helyiségből* - További jó éjszakát, professzor.

*Az éjszakát a kanapén töltötte, ahol ott felejtette magát az esti beszélgetés után. Most fájós nyakkal nyöszörögve ébredezik, és lassanként visszatérnek az emlékei is.* ~Mit is mondott Wortham? Jaaa.... valamit keresnem kell... mit is?~ *Nyakát dörzsölgetve körülnéz a szobában, mintha csak így akarna segítségért folyamodni.*
~Ah, a liliom... eszembe jutott. Csak tudnám, miért érdekli annyira azt az inspektort ez az ezeréves legenda. Mindegy, utánanézek. Úgysem jártam még a BM könyvtárában. És ez nagy hiba!~ *Kapkodva lecseréli utazótalárját egy, ha lehet, még rongyosabb talárra, és mindenes oldaltáskáját magára kanyarítva kilép a szobájából.*

*Beront a szobájába, és lázasan feltúrja az összes szekrényét. Jó tízpercnyi kutakodás után végre megatalálja azt, amit keresett.*
- Ez az! *Csettint egyet, és egy jól irányzott rugással átrendezi a szoba kanapéállományát, majd leheverid rá a könyvvel, amiért felforgatta a helyiséget. Óvatosan kinyitja a több száz éves olvasmányt, s két köhögőroham között (a könyv lapjai ugyanis sivatagi homokvihart utánozva kedveskednek gazdájának) fellapozza a tartalomjegyzéket.*
- Bajjitalos italoc, Bandrocitódák, Befejezetlen fejezet, Beste... ez kell, a Besteeee.... 321. oldal. *Kikeresi a 321. oldalt, és minden sejtjét a szövegre hangolja - teljesen belemerül a könyvbe, még az idővel sem törődik...*

*Nyöszörögve ébred a gyűrött tanerő, majd egy laza pálcapöccintést küld az ablak felé, hogy a függönyök beeresszék még azt a kevés fényt, amit lehet. De a varázslat több okból is meddő próbákozással szolgál. Először is, hogy a bűbáj meglehetősen gyöngére sikerült, így a napsárga textíliák csak lustán meglebbennek, majd ismét függőlegesbe ingázzák magukat. Másodszor pedig, eleve elvetélt gondolat volt a prof részéről, hogy a fényt, mint olyat, egyáltalán keresni kezdi a nehéz, sötétszürke felhőkkel egyenletesen borított égbolton.
De Mr Holland céltudatos és kitartó. Ezért addig suhogtatja pálcáját, míg le nem tépi karnisostul, mindenestül a függönyt a helyéről.*
- Nana! Ez biztos, nem én voltam... *sunnyogva körülnéz a helyiségben, de abbéli aggodalma, hogy szemtanúk követték volna végig a kis fiaskót; alaptalan. Még postahollója, Rufus is házon kívül tartózkodik. Meg is lepi a férfit a kárörvendő károgás hiánya. De ahogy jobban végigvezetné ezt a gondolatsort, máris megpillant a szürke égbolton egy ragyogó fekete pontot, amely fel-alá süllyed, illetve emelkedik. Nyilván a szelek szárnyán érkezik légi hírvívője, méghozzá egy méretes csomaggal megpakolva.*
- Rufus! *Kiált fel Anton, amint észbe kapva szélesre tárja az ablaktáblákat, utat engedve a meleg szobába süvítő hollónak.* - Örülök a viszontlátásnak, miszter! Hát hol járt, ha szabad kérdeznem...?
*A madár csak károg egyet fáradtan, s lábát nyujtogatja gazdájának, hogy szabadítsa meg végre terhétől.*
- Nahát, mit hoztál nekem? *Anton kíváncsian nekilát csomagja feltárásának. A tárgy, melyet a díszdoboz rejt, egy nehéz, apró jelekkel (vagy betűkkel?) televésett, hétféle fém ötvözetéből készült hangtál. Az eszközhöz egy úgyszintén hétfémes forgató is dukál, melyet ha a tál belső peremén egyenletes, lassú mozdulattal forgat az ember, rendkívüli meditatív állapotot idézhet elő a maga- és a társaság tagjai számára.
A professzoron látszik, hogy majd' kicsattan az örömtől, és a mohó izgalomtól a meglepetés láttán, s gyorsan keresni kezd valamiféle utalást a feladóra. Pár perc elmélyült kutakodás után, a dobozban meg is találja kedveskedője levelét.*
~Boldog szülinapot, Tony! Remélem, tetszik az ajándékod! Látod, te is megöregszel... 32 év. Édes fivérem, mikor alapítasz már családot? Sosem lesz belőlem nagynéni? Najó, nem gyötörlek, hiszen eleget zaklatunk mi ezzel személyesen is. Azért tudod, hogy nagyon szeretünk!
Ölel téged egyetlen, drága, szépséges és kedves, stb-stb húgod; Sophie!~
*Anton elérzékenyült mosollyal összehajtogatja a levelet, s íróasztala legmélyebb fiókjába rejti azt.*
- Sophie, te javíthatatlan... ne félj, még nem vénültem meg! Harminckét évem elszelelt, s még havi kétszáz sose telt; azám, hazám... *Buknak ki belőle egy rég elfeledett vers idevágó részletei.
Törökülésbe helyezkedik a nyugdíjazott, mégis pihe-puha repülőszőnyegen, s felavatja az újdonsült szerzeményét. Percekig csak a fém jellegzetes csiszogása hallatszik, ám egyszercsak váratlanul megszólal valami mély, egyenletes és öblös hang. Mr Hollandnek sikerült előidéznie a sokak által a lélek hangjának nevezett tónusokat. De azok mintha nem is a tálból kúsznának fel... Anton tisztán és határozottan érzi, hogy a mellkasából árad a földöntúli érzés. Mert ez már nem hang. Annál sokkal több. Mintha csak az ember tüdeje búgna melankólikusan, s a szíve verné hozzá a nyugtató ütemet.
A tanár érzi, hogy feje kitisztul, gondolatai pihekönnyűvé válnak, és a forgatót továbbra is csak mozgásban tartva már-már eléri a tudatalatti alfa-állapotot...*

*Derüsen ébred a galériabeli rögtönzött hálószobájában. Mióta a hangtálján játszik, sokkal kiegyensúlyozottabb, sőt. Egészen úgy érzi, mintha kicserélték volna. Örömmel tekint az ősz jövetelére, örül az esőnek, örül az iskolakezdésnek... ilyen kellemes hangulatban veszi fel a folt hátán folt talárját, aminek úgyszintén nagyon örül. A galéria utolsó lépcsőfokairól leugrik, majd kezét a háta mögött lazán összekulcsolva kilép a szobájából.*

*Ahogy belép elámul a szoba berendezési tárgyain* Wooh..*bámul mindenfelé* Nagyszerű szobád van*dícséri a káosz hangulatú, de akkor is mutatós rezidenciát. Körbe-körbe forog, hogy minél jobban szemügyre vegye a helyiséget, majd a pörgéstől kissé elszédülve leül az egyetlen ülőalkalmatosságra, ami hirtelen az útjába esett, a nagy, puha és széles kanapéra.* Hupszi.. Kissé elszédültem.*néz fel a kanapéról a professzorra. Lixfise tanárnő oly ügyetlen, hogy pörgés közben teljesen borzassá vált frizurája, és az a csúnya felső ismét leszökött válláról*

*Belép a nő nyomában a szobájába, s közben lecsumáz fél kézzel egy érett epret. Lehuppan a nő mellé a kanapéra, és ültében felé fordul, hogy becsempéssze Amy szájacskájába azt a szép szem epret...*
- Nos, a hangtál... hova is tettem? *Hanyagul körbepillant a szobájában, de tekintetét minduntalan magára vonja a nő ruhátlan válla. Így kissé nehézkesebb a keresgélés. De ezt Anton egyáltalán nem bánja. És feltehetően Amythia sem. Holland professzor rápöccint a pálcájával az ajtóra, mire az engedelmesen becsukódik; örök titokba vonva a két tanár estéjének további kimenetelét...*

Tárgy: Re: Anton G. Holland prof rezidenciája Vas. 13 Jan. 2008 - 22:58

*Belép a szobába, de talán a belép túl enyhe kifejezés. De nem is megy tovább. Megáll az ajtóban, hátát ismét a falnak veti, bevárja Angelát majd kérdő tekintettel ránéz* No és most?

Tárgy: Re: Anton G. Holland prof rezidenciája Vas. 13 Jan. 2008 - 23:03

*Amy nyomában Angela is belép a helyiségbe.* - Hogy mi lesz most? Hát... *meglengeti pálcáját, azon fény gyullad, ami aztán bevilágítja az egész szobát (ott elég félhomályos állapotok uralkodtak ugyanis)* - Azt hiszem, ha itt van, akkor észreveszi, hogy megjöttünk...

Tárgy: Re: Anton G. Holland prof rezidenciája Kedd 15 Jan. 2008 - 0:01

A galérián található párnakupacon hasalok, gondosan elfüggönyözve a szoba többi részétől. A kezemben egy nagyalakú, vaskos könyvet szorongatok, és a szememmel szinte falom a sorokat.
A salemi boszorkányüldözésről számol be meglepő részletességgel a sokszáz éves kötet, méghozzá rég megkopott nyelvezettel. A betűket a laikusok nagy valószínűséggel nem látják másnak, mint pacákkal ékesített sormintának... de én ismerem ezt az ó-nyelvet... és milyen fantasztikus ez!

Egészen belemerülök az olvasmányba, így azt sem hallom meg, hogy nyílik, illetve csukódik az ajtó. Egyedül arra figyelek fel, mikor a baldachin lágyan meglebben a gondolatnyi huzatra. Kíváncsian letekintek az alsó szintre, s alaposan meghökkenek a látványra.
Lent két felettébb csinos hölgy álldogál, és a gesztusaikból ítélve - várakoznak.
Nem habozok tovább, hanem gyorsan összecsapom a könyvet, és két lépéssel a létránál termek. Nagy buzgóságomban leugrom az utolsó három fokról, minek következtében kis híján kitöröm a bokámat... de sebaj, ha ilyen figyelemre méltó vendégeim vannak, hát még a bokatörést is szívesen vállalom!

Kérdő tekintettel meredek Angela-ra és Amy-re, s kissé széttárom a karjaim, jelezve, hogy itt vagyok, rendelkezzenek velem.

- Üdvözletem, h-hölgyeim, miben lehetek segítségükre?

Tárgy: Re: Anton G. Holland prof rezidenciája Kedd 15 Jan. 2008 - 0:15

*Szíve vadul kalapál, a levegőt is gyorsan és pihegve veszi. Alig váltott néhány szót barátnéjával, amióta beléptek a szobába, inkább tág pupillákkal pillantgatott szerte-széjjel. Ekkor meghallja a motoszkálást a galéria felől, de ebben a pillanatban hidegzuhanyként éri tüneteinek hirtelen elmúlása. Se heves szívdobogás, se tág pupillák, se apró visszafojtott lélegzetek. Teljesen hideg fejjel, józanul áll ott a szoba bejáratánál, hátát a falnak döntve.*
-Üdvözlöm Anton. *mosolyodik el, mint mindig, bájosan* Nos.. Angelával egy ügyben szeretnénk a véleményedet kérdezni, igaz Angie? *biccent fejével Angela felé, jelezve ezzel, hogy átadta a szót*

Tárgy: Re: Anton G. Holland prof rezidenciája Kedd 15 Jan. 2008 - 0:27

*Angela örömmel néz a közeledő férfialakra, s mosolyogva köszönti* - Jó estét, professzor... és köszönöm, Amy. *biccent továbbra is mosolyogva, s átveszi a szót*
- Szóval arról lenne szó, hogy az egyik diák... bizonyos Holdsáp, nyilván ismeri, a mai napon látott egy... víziót, vagy hallucinált, ez nem tisztázott, mindazonáltal... azt mondta, Myrddin Alberic Igraine professzort látta, amint épp... egy diákon lakmározott, s mikor felfedezte Holdsáp jelenlétét, azonnal megtámadta őt is... Nos, feltételezzük, hogy Holdsápnak látomása volt, ami nem lenne szokatlan az ő családjában, ahogy tudom... Ha bekövetkezik az, amit látott, szörnyű jövő várhat az iskolára, ugye beláthatjuk? Így tehát Amythiával úgy határoztunk, hogy kikérjük az ön véleményét, beavatjuk az eseményekbe, hátha hárman kiokoskodhatunk valamit ezügyben. *Angela közben nem mozdul helyéről, s mélyen a professzor szemébe néz, hogy szavai nagyobb hatást érjenek el. Most viszont, hogy befejezte mondandóját, szája ismét halvány mosolyra húzódik, s tekintetének átható volta is mintha enyhülni látszana*

Tárgy: Re: Anton G. Holland prof rezidenciája Szer. 16 Jan. 2008 - 15:15

Látom mindkét nő arcán az izgatottsággal vegyes aggályt. Vajon mi bánthatja őket? És főleg... mi lehet a probléma, amelyhez az én véleményemet kérik ki?
Ahogy összevonom a szemöldökömet, megjelenik egy függőleges ráncocska a homlokomon. Rám nem jellemző lezserséggel a mögöttem álló mahagóni asztal szélének dőlök, karjaimmal megtámasztom magamat, s így koncentrálok az elhangzottakra.

Mikor Angela a beszámoló végére ér, érzem, hogy elvörösödik a fülem. Ami legelőször hatol a tudatomba, a tény, hogy ma este van-volt az iskolai bál. Én meg teljesen elfeledkeztem róla... Úgy belemerültem a szokásos napi tevékenységeimbe...
Aztán szép fokozatosan a többi információt is befogadom elmém káosz-hangulatú rendszertelenségébe.
Pár percig hallgatok, majd lassan, megfontoltan belekezdek az álomfejtésbe, amihez természetesen cseppet sem konyítok, de a téma mindenképp érdekes.

- Nos... azt m-mondják, hogy ez mind egy... egy vízióból derült ki? Bocsánat a k-kétkedésért, de... honnan tudják, hogy nem csak egy rémálomról van szó? -
Rossz szokásom, hogy az új információkat alaposan megvizsgálom, szétboncolom, csak hogy bizonyosságot szerezzek. Alaptermészetem a gyanakvás, bár a tanárnők ezt talán nem tudják. Csak remélni tudom, hogy nem értik félre a kérdésemet, és nem veszik majd rosszindulatú élcelődésnek.

- Tegyük fel, hogy ez a lány... sz-szóval hogy ő a... a... - mély levegőt veszek; nagyon nehezen akaródzik kimondanom olyan dolgot, ami fényévekre van a tudomány biztos talajától - ... a jövőt látta. Nem vagyok egy á-álomfejtő, de azt s-sejtem, hogy sokszor nem mindent kell szó szerint értelmezni. -
Jobb kezemmel megvakarom az államat, és néha beletúrok a hajamba. Ez mind önkéntelen cselekvés, én már szinte észre se veszem. -
- Az álomfejtés is a szimbolikára épül. És ha ilyen m-megvilágításból tanulmányozzuk a jelenséget, könnyen lehet, h-hogy csak félrevezetjük magunkat. T-tudják, korábban hallottam már Mr Igraine felől, s bizony sokkal inkább egy civilizált, k-kellemes férfiúként írták le őt, mintsem egy vérszomjas, kannibál vámpírként. Ne értsenek f-félre... én igazán nem v-védeni akarom a professzort... csupán... hát... -
Csupán, hát, izé, hogy is mondjam... hangom fokozatosan lehalkul, míg végül teljesen elhal. Nincs értelme annak, hogy a töltelékszavaimmal dobálózzak.

Mi tagadás, a professzorasszonyok feldobták nekem a labdát. Mindig is rettegtem attól, hogy valaki a tanácsomat kéri, s én válasz nélkül hagyom. A jóslás és a tudomány a két véglet, és momentán mi a kettő között lebegünk valahol, félúton.
Ha tévedek... ha a szimbolika ez esetben csődöt mond, akkor valakinek most mondjuk ki a halálos ítéletét. De mégis mit tehetnénk ebben a helyzetben? Zárjuk be egy sötét lyukba Igraine-t, hogy ne tudjon ártani senkinek? És mégis meddig? És milyen alapon? Nem lehet valakit megbüntetni azért, amit még el sem követett... De még a puszta gondolatért sem.

Tanácstalanul állok az asztal előtt, lehajtott fejjel, egészen lelombozódva. Vegyes érzések kavarognak bennem; vajon a józan észre hallgassunk, vagy előzzük meg a bajt, és mondjuk el egy hálaimát azért, meg még időben kaptunk figyelmeztető jelet?

Tárgy: Re: Anton G. Holland prof rezidenciája Szer. 16 Jan. 2008 - 20:05

*Oldalra biccentett fejjel, mosolyogva figyeli Anton apró észrevehetetlen beidegződött mozdulatait. A homlokán megjelenő apró ráncot, az elvörösödő füleit, a hajtúrást és az állvakarást. Fénylő zöld szeme pár pillanatig elidőzik a professzor kócosra szétborzolt haján, majd amint biztosra veszi, hogy a férfi befejezte mondandóját lassan belekezd a sajátjába*
Igen, tény, hogy nem szabad a látomást készpénznek venni.. *miközben beszél tekintete körbejár a szobán, majd megállapodik valahol Angela és Anton professzor között félúton*
Mindenesetre, még mielőtt elítélnénk újdonsült kollégánkat, utánanézek pár dolognak, többek között Holdsáp látomásának.. De azért, semmit sem veszíthetünk azzal, ha egy kicsit szemmel tartjuk mr Igrainet. *mikor ehhez a ponthoz ér előrehajolva elszakad a faltól. Apró lépéseket tesz a szélrózsa minden lehetséges irányába, arcvonásai egészen megkomolyodnak ettől a hirtelen rátört gondolatáradattól*
És professzor.. A kérdésre válaszolva *kezd bele tétován* Sajnos a diáklány jelenlegi állapota miatt azt sem zárhatjuk ki, hogy esetleg valóban csak egy rémálomról lenne szó. De fő az óvatosság, főleg ha emberéletek múlhatnak rajta.*befejezi mondandóját és felhagy az ide-oda sétálgatással.*

Tárgy: Re: Anton G. Holland prof rezidenciája Szer. 16 Jan. 2008 - 20:49

*Némán, gondolataiba merülve hallgatja végig a professzor okfejtését és Amy reakcióját. Közben leül az egyik közeli ülőalkalmatosságra, bal lábát keresztbe teszi a jobbon, kezét pedig ujjainál összekulcsolva ölébe ejti.*
- Lehet, hogy maga nem hisz a jóslatokban, professzor, viszont én tudom, hogy Holdsápnak látomása volt! Már jó ideje figyelem őt, épp úgy, ahogy a többi társát is - már jóval tanári állásom elnyerése előtt kezdődött az egész... Holdsáp idővel nagy látó lesz, ha hagyják kibontakozni, és segítik képessége fejlesztésében. *Angela mindezeket teljesen nyugodtan mondja, egyenesen Mr Holland szemébe nézve* - S ha nem hiszi, hogy vannak olyan varázsló- és boszorkányivadékok, akiknek a varázshatalmon kívül más különleges képességük is van... akkor most figyeljen! *ez utóbbi szavakat Holland prof. immár csak a saját elméjében hallhatja, hála Angela telepatikus erejének... Arról nem is beszélve, hogy a tanárnő anélkül, hogy megmozdulna, alakot is vált: a proffal szemben immár önmaga foglal helyet* - Ha most sem hiszi el, hogy létezik a jövőbe látás...

» Anton G. Holland
» David Devis prof.