Alagsori útvesztők

A földalatti járatok egész labirintusa ez. A tapasztalt diákokat a ravasz folyosók nem téveszthetik meg, ám az újoncokra szívesen hozzák a frászt a sötét és olykor rémisztő utak...

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 11 Nov. 2007 - 0:07

*Bár a tanár úr se nem új, se nem diák, azért még képes eltévedni ebben a föld alatti labirintusban. De sosem csügged! Előnyére fordítja a helyzetet, s lám, máris egy tárolószekrény előtt terem. Pont erre van most szüksége. Elmormol az orra alatt egy halk ajtónyitó bűbájt, s feltárja a kamrát. Egészen szűk helyiség az, alig egy lépésnyi belső térrel. A falak viszont padlótól plafonig poros polcokkal vannak telitűzdelve, azokon pedig számtalan üvegcse, fiola, lombik, tárolódoboz, füveszacskó és molyette aszalt szörnyűség sorakozik.*
- Édesgyökér, karmazsinfű és az a furcsanevű szárított bogár... nahát, milyen felszerelt ez az iskola. Minden itt van. Vagy várjunk csak... nem, azt a nadragulyaőrleményt nem találom... hol lehet...
*Halkan motyog maga elé, ahogy alulról fölfelé haladva böngészi az üvegekre tapasztott cimkéket. A legfelső polcokhoz érve kénytelen pipiskedni egy kicsit, pedig ő maga nem egy alacsony ember. Felbiggyeszti orrára a szemüvegét is, ami furcsán csálén áll orrán, de legalább megkönnyíti az olvasást. De sajnos, professzorunk még így sem jár sikerrel a titokzatos bájital hozzávalóinak keresglélése során...*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 11 Nov. 2007 - 0:27

*Hyde professzor csendesen sétálgat az alagsorban. Jó oka van erre, nem csupán szórakozásból járja a poros labirintust. Ha ugyanis ezt a cselekvését végzi, sokkal jobban tud gondolkodni, mint bármikor máskor. Nem szokott eltévedni - már nagyon sokszor "tette meg az utat"... Senkivel sem szokott találkozni, de a mai alkalom teljesen más...*
- Jó estét, Mr Holland! *köszön rá hirtelen, szinte közvetlen közelről professzorra* - Mi járatban van itt, ilyen mélyen az iskola alatt? Csak nem bájital-hozzávalókat gyűjt? *érdeklődik némileg tán gunyorosan az igazgató*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 11 Nov. 2007 - 0:36

*Újból a lenti sorokat kezdi el böngészni (eredménytelenül), mikor megszólítják a nevén. Összerezzen - azt hitte, hogy teljesen egyedül van -, s alaposan bevágja a fejét az egyik polcba, minek eredményeként sistergő és csilingelő hanggal ezer darabra törik vagy fél tucat üvegfiola.*
- Mr H-H-Hyde! M-micsoda meglepetés, önnek is jó estét!
*Különös érzés keríti hatalmába, olyasmi, mint mikor a kisgyermeket rajtakapják a szülők, amikor az a karácsonyi ajándékok között kutat még idő előtt. Dadogni kezd, s zavartan nyomogatja az egyre dudorodó púpot a fején. Talán rossz ómen ( Razz

), hogy épp ezen a késő estén, épp ezen a sötét folyosón fut össze, épp a hírhedt Hyde igazgatóval...*
- B-bájital hozzávalókat? Ó, igen-igen, azokat keresgéltem, de tulajdonképpen nem is fontos. Inkább cs-csak a kíváncsiság hajtott ide. Tudja, ez az iskola egyik legnépszerűtlenebb helye, és pont ezért oly csalogató. És ön? Csak nem a f-fejét szellőzteti?
*Kérdi nevetgélve, de hamar az arcára fagy a mosoly: talán mégsem olyan szerencsés dolog így viccelődni ezzel az alakkal... itt és most.*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 11 Nov. 2007 - 0:51

- Értem. *bólint komoran* - Az pedig, hogy mit keresek itt... ~ nem magára tartozik, kedves uram! ~ ...maradjon csak az én titkom. *fejezi be kevésbé "kedvesen" a mondatot* - No, és hogy tetszik az iskola? Jól kijön a kollégáival és a diákjaival? *Hyde teljesen szenvtelenül kérdezi ezeket - a válasz egyáltalán nem érdekli őt. Közben előveszi a pálcáját, s lángot bájol a végére, hogy jobban lássák egymást, tekintve, hogy elég gyér a világítás az alagsorban.*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 11 Nov. 2007 - 1:06

~Az ő titka. Redben, nem háborgatom a lelki világát - ha ettől boldog a gyermek! Ehh, és ezzel a túlélési arányaim is megnőnek~
*Kötelességének érzi, hogy ő is fényt csiholjon a pálcája végére, ám ma este ez valahogy az istenért sem sikerül neki. A nonverbális varázslatok amúgy sem feküdtek neki soha, s hangosan most idétlenül tetszenének a dohos alagsori levegőbe böffentett igék. Így inkább hagyja a pálcája értelmetlen lóbálását, és szorongva bár, de közelebb lép fénykör felé.*
- Azt kell mondjam, hogy jól kijövök mind a kollégákkal, mind a d-diáksereggel. Igazán k-kedvesek az itteniek. Tudja, Franciaországban nem ilyen nyíltak az emberek, mondhatni, hogy kissé m-magasan hordják az orrukat. Jól esik a levegőváltozás. És ezért még egyszer megkö-kö-köszönöm, hogy elfogadta a pályázatomat az állásra.
*Azon ritka esetek egyikébe csöppent Holland, mikor nem jött szó a nyelvére. Fogalma sem volt, hogy mit gondolhat ez a hátborzongató alak itt előtte, és abban sem volt biztos, hogy egyáltalán érdekli-e az, ami csak úgy mellesleg elhangzott az előbb. Azért félszegen még próbálkozik, hisz sosem kedvelte a kínos csöndet.*
- Professzor, nincs kedve esetleg egy t-teához? Fantasztikus teafüveim vannak, a világ számos pontjáról. Mit mond?

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 11 Nov. 2007 - 1:18

- Nos valóban, nekem is az a tapasztalatom, hogy itt nagyon nyíltak az emberek, Franciaországhoz képest mindenképp. ~ Annak ellenére, hogy gyűlölöm az embereket... ~ *rideg, szenvtelen szavak egy rideg ember szájából* - A tudományos eredményei pedig magukért beszéltek, csak saját magának köszönje, hogy felvettük. Szakképzett, nagy tudású varázsló, még ha... néha nem is sikerülnek a dolgok. *tekintete a professzor kezében lóbált pálcára téved*
- A meghívást köszönöm, de nem fogadhatom el. Ilyen későn általában nem iszom teát. Azt hiszem, más alkalommal kell sort kerítenünk erre az udvarias gesztusra... *minden lelkesedés nélkül ejti ki e szavakat, s ha Holland prof. jobban megfigyeli, észreveheti a teljesen szenvtelen, márványszerű tekintetet...* - Készül egyébként valamilyen tudományos munkája mostanában?

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 11 Nov. 2007 - 1:36

*A már dicsérőszámba menő szavak egész kis kupac önbizalommal ajándékozzák meg, amit egy perc alatt szertefoszlat az a lenéző pillantás, mellyel Hyde a pálcát lóbáló kezét illeti. Persze-persze, a tudás hatalom, de mit ér, ha az ember még egy megveszekedett fénycsóvát sem tud tisztességesen megidézni?!
A teázásra való meghívás visszautasítása egyenesen elkeseríti. Immáron biztos benne, hogy Hyde szavai csak ügyesen tálalt, üres csomagolások, tartalom, illetve őszinte meggyőződés nélkül. Ehhez természetesen még Antonnak sincs szüksége "gondolatolvasó" mágiára; az ilyesmit megérzi az ember. Mikor leírják. C'est la vie.*
- Nos, igen. A t-tudomány nem állhat meg, így nekem, mint a kutatások megszállottjának, nincs pihenőm. A tantervemet is az e-egyik folyamatban lévő kutatásomra alapozom.
*Hangjából kiveszett az előbbi gyermeki lelkesedés, s kezd átragadni rá partnere üressége. Akár egy dementor, úgy szippantotta ki Hyde a profból az életkedvet.*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 11 Nov. 2007 - 1:46

*Fejét vesztve menekül az őt kergető inkvizítorok elől. Úgy gondolta, feltétlenül valami olyan hely kell, ahol kevés a festmény, teháát Alagsor. Csakhogy egészen az oda levezető lépcsőig végig követték üldözői, festményből festménybe ugrálva, áttörve legelő méneseken, tejesboltokon, piacokon, osztrák hegyi túristákon. A futás egészen megfiatalítja, felidézi benne diákéveit. A lépcsőhöz érve egy ugrással levetődik az alagsorba, de nem hagyja abba a futást, tovább rohangál fel-alá. Arcán gyermeteg mosoly, göndör fürtjei a sebességtől vadul lobognak hátrafelé. Úgy suhan előre, mint a szél, a fáklyák alig bírnak fellobbanni a nyomában. Élvezi az előtte lévő teljes sötétséget, hogy itt a hideg kőfalak közötti útvesztőkben futkározhat. Nagy ugrással befordul az egyik sarkon, csakhogy meglepő fejleményre lesz figyelmes, a sarkon túl állt valaki.. Méghozzá Hyde professzor, akinek ezzel az ugrással sikeresen a nyakába ugrott.* Jó estét igazgató úr.*köszön mosolyogva, mintha megszokott dolog lenne így köszöntenie Hyde-ot.*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 2 Dec. 2007 - 2:05

*A percek telnek, telnek, és a professzor csak az üres, makogó monológját hallja vissza. Igen, már ott tart, hogy kívülről hallja saját magát. És unja azt, amit mond. Pontosabban azt, hogy olyasvalamiről kell beszélnie, ami voltaképpen az élete, méghozzá olyan embernek, akit ez vajmi keveset érdekel.
Szerencséjére a kínos szövegelést a távolban felcsendülő, kellemes női kacaj szakítja félbe. Kétség sem fér hozzá, hogy ez Amythia Lexfise lágy trillája... helyett ördögi hahotázása. De Anton szíve ettől a göndör hahotázástól háromszorosára dagad, gyomra viszont a felére zsugorodik. A szakkönyvekben azt olvasta még anno, hogy ez egy természetes érzés, általában az élet velejárója. Nem beteg, vagy bolond, ez csupán a hormonok játéka. Vagy több lenne azoknál?
Mikor látja befordulni a sarkon a vidám hölgyeményt, még az is átsuhan az agyán, hogy fittyet hány a jómodorra, Hyde-ra, meg az egész emberiségre, és tárt karokkal Amy elé rohan, hogy felkapja őt, megpörgesse, és szorosan magához ölelje, hogy a nő soha többet ne kerüljön távolabb tőle. De ez az ábránd hamar tovaúszik, amikor Lexfise professzor - Anton helyett - Hyde nyakába veti magát, mintha az igazgatón kívül más nem is tartózkodna az alagsorban. Kísértetiesen olyan ez a helyzet, mint egy mugli, feketefehér filmvásznon, ahol az imádott nő nem a hősszerelmest, hanem a jobbnak ígérkező bikát választja, sárba taposva az őszinte, makulátlan érzelmeket.
Na, Holland most körülbelül így érzi magát. És ezt a hirtelen hangulatváltozást röpke egy perc alatt hozta össze... talán egy erős marokkói tea jót tenne most...

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 2 Dec. 2007 - 2:40

- Értem... *ekkor Hyde is figyelmes lesz a szaladó léptekre, s az őket követő eszelős kacagásra* - Mi a... *néz az alagsori lejáró irányába, ahonnan pillanatokkal később fel is tűnik - nem, előugrik Amythia Lixfise teljes életnagyságban, egyenesen az igazgató nyakába, aki a nem várt "támadástól" megtántorodik, s a földnek esik, magával rántva a javasasszonyt. Így most egy elég kellemetlen, sőt, félreérthető pozitúrában fekszenek egymáson, a hideg padlón.*
- Krhm... kérem, szálljon le rólam, ha lehetséges. *nyögi a professzor, mert hát azért nem volt túl kellemes dolog elesni, meg hát a jelenet is elég kínos, főleg Holland prof. jelenlétében.* ~ Hogy miért nem pont az ő nyakába tudott ugrani?! Ez elképesztő! ~
*Hyde kikászálódik a javasasszony alól, s feláll a földről. Felsegíti Amythiát, majd leporolja a ruháját (mármint a sajátját ^^). Szerencsére pálcája végén még ég a fény, szóval könnyen megtalálja. Ekkor Anton arcára téved a tekintete...*
- Mi az? Csak nem... szellemet látott, kolléga? Olyan arcot vág, mint akin átlebegett egy kísértet!

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 2 Dec. 2007 - 13:55

*A dolgok olyan hirtelen történtek, hogy még nem is sikerült felfognia mibe is csöppent. Az előbb még az alaksor nyújtotta végeláthatatlan szabadságot élvezte, a következő pillanatban pedig az igazgatóval hevert a földön* ~Milyen kellemetlen.. Ha most csak úgy továbbfutnék, az sem venné ki jól magát.~*mérlegeli a helyzetet*
Elnézést kérek.. Épp csak, kiszellőztettem a fejemet..~Amythia moderáld magad, te már tanár vagy, az istenért!~*csattan magára, miközben Hyde professzor segítségét elfogadva feláll a földről és rendbehozza magát. Ám mikor meghallja, kit szólít meg következő mondatával Hyde mintha kiszökne egész testéből a vér és mind az arcába tolulna. Kezei jéghideggé válnak, szíve majd kiugrik a helyéről, és legnagyobb csodálatára úgy látja -mivel tekintetét eddig nem merte felemelni a körülötte állókra, egészen eddig saját mellkasát bámulta- mintha ez ruhán keresztül is látszódna. Mennyi ideje áhítja a professzor viszontlátását, és pont most, pont így.. De ez a viselkedés akkor sem vall Amythiára, hogy így zavarba jöjjön. Amennyire lehet összeszedi magát és felnéz a professzorra*
Jó estét Anton.. *néz vadul csillogó szemeivel a professzorra, ám a férfi arckifejezéséből leolvashatja, hogy valamit most nagyon elrontott, vagy az igazgatónak kell igazat adnia és Holland professzoron tényleg keresztül lebegett egy szellem. De Anton még ilyen fancsali arckifejezéssel is teljesen megigézi Amythiát, aki reflexszerűen közelebblép a férfihoz, de hamar észbekap, hogy nincsenek egyedül, így haptákba vágva magát megtorpan félúton Anton és Hyde között.*
No és az urak mi járatban vannak errefelé? *néz felváltva az igazgatóra és mr Hollandre, de az utóbbin valahogy aránytalanul többet időzik tekintete*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Vas. 2 Dec. 2007 - 23:43

*A pár perc alatt végbemenő szívroppantó jelenetet még csak fokozza a látvány, mikor a két tanerő lassított felvétel módjára hullik alá... egészen a hideg kőpadlóig, amikor is Lexfise tanárnő Hyde mellkasán landol. Minden egyes mozdulatra csak fehérebb lesz Anton arca. Valahol mélyen, tudat alatt tisztában van vele, hogy megint csak az a fránya Sors játszadozik vele. És pont ez Sors akarja elhitetni vele azt, amit lát. Sajnos, a férfit annyira megrendíti a kis incidens, hogy ebben a pillanatban bármit elhinne, feltétel nélkül...*
- Hogy kísértetet láttam-e? Oh, nagyon remélem. De hogy átment rajtam valami, az biztos...
*Szavai mély csalódottságot tükröznek... Hogy is hihette azt, hogy egy olyan nagyszerű nő, mint Amythia Lexfise, majd pont őt választja. Őt, Anton Holland-et, a szemüveges, dadogó, ügyetlen tanárt? Hogy lehetett ilyen naív? Egészen elvarázsolta az a pár nap, amit a fiatal nővel töltött, és észre sem vette a nyilvánvaló tényeket. Ő csak eszköz. Játékszer.*
~Nem, Anton, nem így van! Hol marad a büszkeség? És a harc a szerelemért?? Egyébként meg mióta vagyok ilyen féltékeny-típus?~
*Hiába az elhatározás. Amikor Amy megindul Holland felé, felcsillan a remény a férfiban, hogy talán mégsincs örökre lehúzva... de a nő hirtelen megtorpan, mintha csak láthatatlan falba ütközött volna. És Anton előtt szilárd testet ölt az a fal...*
- Hölgyem, Uram.
*Se hall-se lát, megindul a folyosók sötétje felé, ahol a kijáratot sejti, és meg sem áll... hacsak fel nem tartóztatják...*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Hétf. 3 Dec. 2007 - 0:03

*Ahogy a férfi elfordul tőlük szívét valami fagyos kéz markolja meg, mintha az utolsó csepp vért is ki akarná belőle facsarni. Nem érti mi történt, mit csinált, hogy Anton ilyen szenvtelenül hátat fordít neki. Nem érti, nem gondolkozik, csak cselekszik. A férfi után rohan, gyors lépteinek kopogása megtöri az alagsorban hirtelen beálló feszült csendet. Nem kell sok idő, hogy beérje a professzort, hisz gyorsan döntött a feltartóztatás mellett. Vékony törékeny kezével hátulról átkulcsolja a férfit és átöleli, nem törődve azzal, hogy a döbbent az előzményekről talán - és remélhetőleg- semmit sem sejtő igazgató végignézi az egész jelenetet. Nem szól semmit csak magához szorítja a férfit, ezzel remélhetőleg feltartóztatva őt. Percekig így tartja, szorosan magához húzva, majd ölelése kicsit enged, ezzel felhatalmazva a férfit arra, hogy reagáljon akármit, amit csak akar.*

Tárgy: Re: Alagsori útvesztők Hétf. 3 Dec. 2007 - 1:40

~ Ó, te jó ég, rosszul vagyok... ~ *fintorodik el a sötétben Hyde, mikor Amythia oda akar szaladni a professzorhoz, de félúton megtorpan. Ez az érzés csak erősödik benne, mikor a professzor el akar sietni, de Amythia megállítja. Ekkor Hyde olyasmit tesz, amit soha többé... legalábbis reméli.*
- Mit bénázik, ember?! Maga tényleg azt hiszi, hogy Miss Lixfise és közöttem van valami, ami több, mint a kollégák közötti munkaviszony?! Maga akkor tényleg lúzer... Most pedig azonnal forduljon meg, és csináljon már valamit azzal a nővel, vagy szétátkozom! *A telepatikus üzenet villámgyorsan ér Holland professzor fejébe, hogy ott teljes hangerővel felzengjen.*