Old Brooks

Elhagyatott kis mellékutca ez, ami a főútról nyílik. Széles utak, koszos-kopott macskakő, és néhány, borostyánnal és egyéb gazzal gazdagon átszőtt téglaház sorakozik szórványosan az út mentén. Nagyvonalúan lehetne rá azt mondani, hogy kertváros- azaz kertnegyed; a házak és a vaskerítés között aprócska, elvadult kertek fekszenek békésen. Némelyikben egy-egy kiszáradt szökőkút, avagy elkorhadt hinta is akad. Valamikor itt is buzgón folyt az élet, de mára... a falubeliek inkább kerülik a helyet.

*Az öregember elől bújkáló lány nem is látta a kopott utcatáblát, amely az Old Brooks nevet hírdette. Old Brooks leginkább egy réges-rég elfeledett, regénybeli lakónegyedre emlékeztették Satine-t. Egy negyedre, amelyet a nagy fényűzésben teljesen elfelejtettek. Vagy inkább szándékosan hanyagoltak. Az öreg vörös téglákat már egészen benőtte a vadborostyán, s az a pár ház, amely még lakatlanul és üresen álldogál az út szélén, szinte már el is tűnt a buja növényzet alatt.*
~ Hmmm, szegény Brooks. Pedig milyen szép házak ezek. És a kanyargó utcák is szebbek, mint a puccos Harlech-en. Kissé középkori, de ebben van a bája. Azt hiszem, kicsit körülnézek erre... ~

*Satine hosszú sétának nézett elébe. Az utca is hosszabbnak bizonyult, mint azt korábban gondolta. Idő közben rásötétedett, s mintha az esőfelhők is gyülekeznének már...
Végül Old Brooks utolsó, lakatlan házához is elér, melynek korhadt, megkopott kerítése igencsak foghíjas. Így lehetséges, hogy a lány egy gyors ugrással már a birtokon belül terem, s a magas, ápolatlan fűben gázol egyre csak közelebb és közelebb a lerobbant ház felé. Itt valamikor gyönyörű előkert terült el, vidáman csobogó szökőkúttal, fehérre festett hintával, és aranyhalakkal teli kerti tavacskával.
Mára persze a szökőkutat benőtte a gyom, a hintáról szánalmasan lepattogzott a máz, és csak lomhán nyikorogva engedett a fel-feltámadó széllökéseknek. A tó üresen és szárazon ásított a gaz mélyén, fenekén az évekkel ezelőtt megdöglött halak csontvázaival.
Sat maga sem érti, hogy mégis mi vonzotta erre a helyre. Hiszen csalogatónak nevezhető a legkevésbé. És mégis itt van... Már csak pár lépés, és kezében érezheti a rozsdás kilincset... már csak néhány méter...

BUMM!!
Az ajtó elemi erővel csapódik ki, majd ugyanazzal a lendülettel ki is repül zsanérjaiból, s a fűben landol tompa puffanással. A lány hátrahőköl ijedtében, s még mielőtt bármit is tehetne, egy bőrkesztyűs kéz ragadja őt vállon, és a következő pillanatban már húzza is befelé a házba.*

Tárgy: Re: Old Brooks Szomb. 8 Dec. 2007 - 21:18

*Az egyik telken ütött-kopottt vaskerítések mögött, amit már megritkított az idő és néhány kóbor kutya, egészen elvadult látvány tárul az emberek szeme elé. Egykor gyönyörű kert volt e földön, de mára csúnyán elhanyagolták. A kerítést minden oldalról benőtte az apró szulák, az egykor rendezett négyzet alakúra ültetett virágágyások most gazzal és vadvirágokkal tarkítva hajolnak át egymásba. A régen rendszeresen metszett fák lombjai most kopáran merednek az ég felé, a gyümölcsfák ágai soha le nem szedett termésektől elnehezülve hajolnak a földig, ahol összeaszódva a lehullott gyümölcsök hevernek. Néhol félkör alakú viráglétrák látszanak, amikre valaha valaki rózsákat akart futtatni, de a földön elterülő elszáradt rózsabimbókból látszik, ezt a tervét már nem tudta megvalósítani. A kert közepén ott áll egy fészerszerű kis építmény. Igazából csak egy földből kinyíló kétszárnyú ajtó, ami valami pinceszerűséghez vezethet le, de a kert mindezt -még így elvadult alakjában is- szemérmesen eltakarja az utca járókelői elől.
Halk nesz hallatszik, valaki motoszkál odabenn. Puffanás, valószinűleg bele is ütközött valamibe az a valaki, ugyanis most hangos szitkozódás hallatszik ki a pinceajtók mögül. Szinte érezni az erőlködést, ahogy belülről nekifeszülnek az idők során teljesen helyére rögzült ajtónak, majd nagy recsegéssel kivágódik a pincefeljáró egyik szárnya. A földbe vájt mélyedésből Holdsáp feje bukkan elő, nagy levegőt vesz*
Ahh.. véégre szabadság.*sosem örült még ennyire annak, hogy láthatja a szabad eget. Gyorsan kikászálódik a titkos alagútból. Már rendes cipő van rajta, a korcsolyáját szépen elrendezve benn hagyta az alagútban. Gyorsan rendbeteszi magát, hajába és egész testére ragadt pókhálókból látszik, hogy régen nem járta ezt a titkos átjárót már senki.*
~Mindegy.. A lényeg, hogy megérkeztem.~*tisztogatja le a portól szürkébb árnyalatot vett kabátját. Amint szalonképessé varázsolta magát, körbenéz a kertben. Elcsodálkozik az itt uralkodó állapotokon, mikor ő legutoljára itt járt, még rendszeresen gondozta ezt a helyet valaki. De hát érthető, nehéz idők járnak most mindenkire. Az is lehetséges, hogy az illető akié a kert volt már nem él, vagy elfogták.. Lehet halálfaló volt, vagy csak épp az egyik áldozata.. fut át Holdsáp fején. Beleborzong a gondolatba, nem tetszik neki, hogy folyton halálfalókon és Tudjukkin kell gondolkoznia. Megszaporázza lépteit és kilép a kopott macskaköves utcára, majd innen is továbbsétál és rákanyarodik Mufurx főterére.*

» Old Brooks 41.