Könyvtár

Tárgy: Re: Könyvtár Szer. 29 Aug. 2007 - 16:23

*Nekiütközik egy nagy, félig üveges ajtónak. Azt kinyitva megpillantja a hatalmas könyvespolcokat, melyek között tanárokat és szorgalmasan dolgozó diákokat vesz észre. Belép hát a nagy terembe, és rögtön szembetalálja magát a könyvtárossal.*
-Két hónap! Ennyi ideje járt le a könyv határideje! Adja ide! *Azzal kitépi a könyvet a professzor kezéből.* Siessen a választással, mert a könyvtár hamarosan zár!
*A könyvtáros visszamegy a dolgozóasztalához, leül, és egy nagy pecsétet nyom a könyvre. A professzor elindult a zárolt rész felé. Belép a sötét helyiségbe, ahol azonnal kigyulladnak a falon lévő fáklyák. Bemegy az első két polc közé, ami tiszta por a kihasználatlanság miatt. Levesz egy könyvet a polcról, és kinyitja. A könyvből különböző állathangok hallatszódnak. A címe: Veszélyes bestiák lexikona. Becsukja a kötetet, és a rendes könyvtár felé veszi az irányt. Mikor kilép a zárolt részből, eloltódnak a fáklyák, és zár kattan az ajtón. Odasétál az univerzumról szóló könyvekhez, leveszi „Az univerzum titkai” című könyvet, és a könyvtáros elé teszi.*
-Ezeket vinném ki. Amint kiolvastam, visszahozom.
-Ajánlom is. Ha még egyszer késni fog, jelenteni fogom az igazgató úrnak. *Mondja mérgesen Mr Heure*
~Mintha érdekelné.~
*A professzor elmosolyodik, átveszi a könyvet, és kilép a könyvtárból.*

*Zachary James Wortham, a Bűbájcsapda Mágusakadémia főinspektora már órák óta ücsörög a könyvtárban vaskos köteteket lapozgatva* ~Ha ebben sem találom meg a bájitalt, nagy bajok lesznek...~ *Ilyen gondolatokkal kapott fel egy újabb könyvet, hogy az is átvizsgálja. A könyvtáros kérdésére - "Segíthetek, uram?" - csak egy dühös 'nem' volt a válasza. S minekutána sehol sem találta a keresett receptet, Mr Wortham nemsokára távozott is a helyiségből.*

*Belép a tanárnő kíséretében a könyvtárba, ahol most csak pár diák lézeng, ugyanis a többség még az utolsó nyárvégi szép napokat élvezi az udvaron, avagy a kastély tanulásmentes övezeteiben.*
- Tudom, hogy erről már beszéltünk, de mégis... annyira érdekelne, hogy mitől függ, hogy milyen alakot veszünk majd fel. Ötletem sincs, hogyan nézhetek ki állatként. *Mosolyog a mondatán, miközben lepakol az egyik asztalhoz.*

*Belép, s beszívja a hamisítatlan könyvtár-szagot, ami olyan nyugtatóan hat idegeire.* - Nos, tudod ez elég komplikált dolog. Nem mi döntjük el igazából, hogy milyen állattá fogunk válni, mert... az a génjeinkben van. Meghatározza a jellemünk, illetve az, hogy milyenek voltak a korábbi generációk génjei... Nagyon komplex dolog. *Angela leül az egyik székre, és várja a további kérdéseket*

*Halkan becsukja maga mögött az ajtót, és mikor megfordul, még a lélegzete is elakad egy pillanatra. Megszámlálhatatlan polcsor, rajtuk kismillió csodálatos könyvvel!* ~Igeeeen... ez az én igazi birodalmam!!~ *Mélyet szippant a levegőből, s arcán a határtalan lelkesedésének kifejezésével az egyik polc elé lép, kiválaszt egy vaskos kötetet, és gyengéd mozdulatokkal felnyitja.*
~Ahh... micsoda régi aromák! Micsoda mestermunka! És a tinta... minimum 16. századi!~

- Értem. Igen, ez így elég sok mindent megmagyaráz *a további elmélkedést megzavarja a könyvtárba lépő férfi. Bár senkit sem zavar, jelenléte mégis magára vonja az ott tartózkodók figyelmét. Talán az a féltő szeretet, amit a könyvek irányában mutat... elég különös látvány. Satine azért csak csöndben ül, s úgy tesz, mintha tényleg lekötné az Átváltoztatástan kötetének "Sündisznóból üvegcipellő" című fejezete.*

*A belépő férfi - csakúgy mint Satine figyelmét - Angela tekintetét is magához vonzza.* ~Na, ő aztán szereti a könyveket, nem mondom~ *mosolyodik el, nem csak magában* - Ha megengeded... *mondja Satine-nak, és odalép Antonhoz* - Szép jó napot. Angela Mimoso professzor vagyok... ön pedig... bizonyára Anton G. Holland professzor. Jól sejtem? *bűbájosan elmosolyodik*

*Belép a könyvtárba*Szervusz, jó napot*Köszön Satine-nak és a két tanárnak, majd leül és kinyitja a hozzá legközelebbi könyvet, hátha talál benne valamit, de pár szó után becsukja és leteszi*~Hát, ebben nincs sok érdekesség~

*Kis híján eldobja a könyvet ijedtében a hangra. Enyhén belevörösödik a füle, mikor tudatosul benne, hogy az iskola egyik professzorasszonya szólította meg.*
- N-nahát, M-M-Mimoso p-p-pr... tanárnő! Még nem i-ismerjük egymást személyesen, de jól s-sejti, én Anton Gé, azaz Gabriel Holland vagyok *Mutatkozik be gyorsan, ám fölöslegesen, s zavarában mecsapja a súlyos könyvet. Ami nem is lett volna baj, ha nem felejti az ujját a lapok között. Most bíborszínben pompázik mindkét füle, és már az ujja is.*

- Szia, Daniel, rég láttalak *címzi a fiúnak, közben nagyon koncentrál, nehogy elnevesse magát a különös professzor még különösebb viselkedésén -, és vöröslő testrészein.*

- Szervusz, Daniel. *köszön a fiúnak, és jókat mosolyog a professzor enyhén szólva nevetséges viselkedésén* - Rendkívül örülök, hogy megismertem, Mr Holland. Satine-nal épp azon tanakodtunk, vajon mitől függ az, hogy az ember milyen állattá változik animágusként. Tudna nekünk erről mondani valamit?

~Ez sem lhet egy akármilyen tanár~*gondolja elég széles vigyorral az arcán, amit csak úgy tud eltakarni, ha az asztalra teszi az arcát. Ő is csak most látta először Holland professzort, de a dadogását és látszólagos esetlenségét elég mulatságosnak találja*

- Természetesen! *Próbál úgy tenni, mintha nem is érezte volna a kis balesetet, persze közben piszokul lüktet az ujja...* - Magam is animágus vagyok, így elég részletesen tudnék mesélni. Tehát hogy minek a függvénye az a bizonyos alak? *Ismétli szokása szerint a kérdést, közben is pörgetve agyát a válaszon.* - A válasz a génekben rejlik. Elég primitív módon mondhatnám azt is, hogy az emberben már születése pillanatától fogva ott nyugszik az állat, s csak arra vár, hogy tanulmányaink során kibontakoztathassuk képességünket arra, hogy előhívjuk őt. Amikor csak tetszik. Ám ez a látszat ellenére egy igen bonyolult műveletsor. Csak nem tanfolyamot hírdetnek animágiára? *Érdeklődik udvarisasan, feltéve csálé, feketekeretes szemüvegét.* ~Hihetetlen, hogy a könyvekben nem találtam meg sehol azt a korrigáló bűbájt... szégyen gyalázat...~

*Angela figyelemmel hallgatja Anton magyarázatát, és csak a végén figyel fel arra, hogy a professzor elfelejtett dadogni. Ezen ismét csak elmosolyodik.* - De, épp ma zárult le a határideje a jelentkezésnek. Nem fognak túl sokan járni rá, de ez nem is baj, szerintem. *a feketekeretes szemüveg megjelenésekor Angelából majdnem kitör a nevetés, de uralkodik magán.* - Várjon, hadd segítsek... *meglegyinti pálcáját, mire működésbe lép a professzor által annyira vágyott korrigáló bűbáj* - Így már talán jobb lesz. No, de nem ül le az asztalunkhoz? *kérdezi, ismét csak mosolyogva*

- Szent szalamandra! *Leveszi a szemüvegét, hogy minden irányból megtekinthesse a bűbáj tökéletes hatását.* - Maga egy tündér! *Ismét elvörösödnek a fülei, hisz csak akkor tudatosulnak a profban a szavai, mikor már kimondta őket.*
- Köszönöm, szívesen leülnék a társaságukban *Magához vesz gyorsan még két könyvet (A szabadkőművesek hajdanán és a Patrónus a javából), és leül a kis csoport közé. Pár percig még feszeng a székén, de aztán megnyukszik, és érdeklődve a nőre pillant.*
- Nem is m-mertem remélni, hogy a második napomon is ilyen kedves e-emberekkel hoz össze a Sors!

*Angela kissé belepirul a "tündér" megjegyzésbe, s még mosolyogni is elfelejt* - Hát, tudja a Bűbájcsapda Mágusakadémiában sok kedves ember van. Persze... van pár kevésbé jószívű egyén is, de azt kell mondjam, hogy a tanárok közül mindenki megfelelően képzett. *A tanárnő a professzor könyveire pillant* - Látom, érdekes könyveket olvas. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy el tudtam olvasni a Patrónus a javából c. könyvet - úgy tudom, elég ritka darab.

- Bizony, bizony, ritka madár a jó patrónus-könyv! *Lelkesül fel egészen a témát illetően.* - Tudja, a kutatásaimhoz elengedhetetlen felt-túrnom az összes k-könyvtárat. Azt hiszem, a p-patrónusok szervesen kapcsolódnak majd az órai tananyagomhoz. P-persze erről biztosat nem mondhatok addig, a-amíg a kutatások végére nem értem... rettentő izgalmas téma. *Köhint egyet-kettőt, hogy visszajöjjön a hangja, ami a mondat végére kissé elhalványult.*
- Szabad kérdeznem, h-ho-hogy hogy áll a patrónusokkal?

*Figyelemmel hallgatja Mr Holland beszámolóját* ~Egész aranyos...~ *gondolja magában önkéntelenül is, s mikor rádöbben, halványal elpirul* - Ez nagyon érdekes, Mr Holland. Biztosra veszem, hogy a diákokat le fogja kötni az órája. S hogy én hogy állok a patrónusokkal? Megmutatom, rendben? *s Angela meglegyinti a pálácját, ügyet sem vetve a könyvtáros esetleges felháborodására* - Expecto patronum! *kiáltja, s pálcája végéből előrobban egy gyönyörű sziámi macska*

- Ahh, Mimoso professzorasszony, kegyed lenyűgőz engem! *Ámul el egészen Anton, s még a szemüvegét is lekapja, hogy megcsodálja az ezüstfényű macskát.*
- Azt hiszem, illene most nekem is bemutatót tartanom, cs-csak tudja, a gyakorlattal kicsit n-nehezebben b-boldogulok. De talán... *Előhúzza pálcáját a mindent elnyelő táskájából, s összehúzott szemekkel koncentrál a varázslatra. Felidézi magában a müncheni ornitológus-találkozó emlékeit, s félszegen kimondja az igét.*
- Expecto P-Patronum! *Semmi.*
- Expecto Patronum!! *A pálca végéből ezüstös lepel tűnik elő, ami csak kavarog, nő, és csak nő egyre nagyobbra, ám sehogy sem akar tisztességes formába összeállni.*
- Na mindegy. Majd talán legközelebb. *Mr Holland megsemmisülten visszaül a székére, s csak maga elé mered.*

- Igazán köszönöm...
*Angela megint pirul pár sort, majd sajnálkozva látja, hogy Mr Holland-nek nem igazán megy a patrónus-bűbáj*
- Ne búsuljon, professzor, majd kezelésbe vesszük az ügyet. *rákacsint* - Nem olyan nehéz, higgye el. De azt hiszem, most nem alkalmas ilyesmire az időpont... Mr Wecker nem igazán díjazza a varázslatos bemutatókat - főleg nem itt. Egyébként... milyen alakot szokott egy sikeres megidézés után ölteni a patrónusa?

- N-normális esetben egy Ursus arctos horribilis, azaz egy grizzlymedve. Vagy olyasmi... *Elkezdi pörgetni az ujjai között a pálcáját, de abba is hagyja, ahogy a varázsobjektum kikerül az irányítása alól, s az egyik cserepesvirág földjébe szúródik.*
- Ohh... hoppá! *Nonverbálisan elvégez egy Invitot, és csodák csodájára a pálca a kezébe suhan.* - N-nahát, még meg sem k-kérdeztem, hogy mit tanít, k-kedves professzor?

*Jókat kuncog a professzor szórakozottságán, és kicsit nevetgélve válaszol* - Nos, én kviddicstörténetet tanítok, de elképzelhető, hogy legkapom a Legendás Lények Gondozása tárgyat, mivel Hyde professzor nem ér rá bokros teendői miatt. *Angela kihúzza magát ültében, s kicsit elrendezgeti ruháját, majd újból kisöpör arcából pár hajszálat.* ~Egy grizzlymedve... hm... pedig nem is olyan... mackós.~ *efféle gondolatain aztán jót kuncog ismét a tanárnő, emiatt legalábbis elmebetegnek lehet nézni.* - És... hogy keveredett ide közénk a nagyvilágból?

- Legendás Lények Gondozása! Nagyszerű!! P-persze a kviddics is remek tantárgy... *Némileg visszatér az önbizalma a beszámoló lehetőségét hallva, s nem is habozik tovább.*
- Hosszú történet... nemrég érkeztem például az Antarktiszról. Ott korábban még nem jártam, de rendkívüli út volt... *Elmereng az emlékeken egy pillanatra. Beszéd közben még dadogni is elfelejt.* - Nos, ami azt illeti, tanulányokat és egyéb kis könyveket írok, de sajnos az embereket kevésbé kötik le a témáim... mondhatnám, hogy megélhetési célokból pályáztam meg az állást, és most itt vagyok. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindig is vágyam volt, hogy továbbadhassam a tudást a fiatalabb generációknak...

- Na igen, sajnos nem mindenkit köt le egy-egy nagyon érdekes téma... De lássuk be: az, hogy most itt van az iskolában, egyrészt megélhetést biztosít, másrészt pedig alapot a további kutatásaihoz! Elvégre rengeteg könyvünk van, amiből további hasznos információkhoz juthat... nem igaz? *Angela egyre jobban felélénkül, ahogy a férfivel beszélget.* - És azt hiszem, hogy nekünk, itt tanító tanároknak mind az a célunk, hogy tudásunkat továbbadjuk a következő generációnak. Bár azt hiszem, ez bajosan menne magának, hiszen túlontúl okos. *A professzorasszony nevetve dől hátra székén*

*Köhögőgörcs tör rá a hízelgő bók hallatára.* - N-nem is t-tudom, mit m-mondhatnék... az az az... az én ismereteim is h-hiányosak itt-ott... *Megpróbál napirendre térni a dolog fölött. Röpke 5 perc krahácsolás után ez sikerül is neki.*
- Egyébként fantasztikus a könyvtáruk! Ah, erről j-jut eszembe... *felpattan a helyéről, és keresgélni kezd a polcok között. Barátságosan hátratekint a többiek felé, ezzel is jelezve, hogy ha akarják, követhetik is őt.*