Nagyterem

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. 30 Aug. 2007 - 22:36

*Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy szóba kerül Greg és Holdsáp kapcsolata. Titkon bánja egy kicsit, hogy nem bírt várni még egy percet az a nyavalyás házimanó az átkával... igazán csak a lényegről maradt le...*
~Huhh, nem gondolsz ilyeneket! Nem, nem, nem! Holdsáp sem piszkál Zachary miatt; én sem nyúzom őt ezzel... hehe... hehehe~

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. 30 Aug. 2007 - 22:51

Hát izé..*nagy szemeket mereszt a lányra, majd kiesnek szemgolyói a gödrükből* Ugyanonnan..... Csupán.. izé. Szóval, onnan.. aznapról. Érted.*úgy tesz, mintha ez a világ legérthetőbb dolga lenne*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. 30 Aug. 2007 - 22:57

Ahhhha *Mondja iszonyatos lassúsággal, pont úgy, mint aki semmit sem ért. De ez érthető is // Shocked

//. Elcsigázottan feláll az asztaltól. Előtte persze felhörpinti valakinek (feltehetően Holdsáp) az italát, s könnyed mozdulattal búcsút int.* Hát, akkor örültem. Gondolom, még összefutunk! Sziasztok. *Bakancsával belecuppog a Satine által gondosan összecsöpögtett padlóba, s narancsszínű lábnyomokat hagyva maga után kilép a teremből.*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. 30 Aug. 2007 - 23:03

- Kész tanulmány ez a lány! *Nevet fel, mikor Tob 'becsukja' maga mögött az ajtót.* - És milyen érdekes az álláspontja Greggel kapcsolatban... Holdsáp, neked jó az orrod; nem érzel netán gyengéd szálakat Tob felől Greg irányába? *Játsza meg magát nevetgélve.*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. 30 Aug. 2007 - 23:09

*meg sem hallja Satine szavait. Falfehéren poharára bámul* Kiitta az itókámat!*sipít fel* Az utolsó pohár mentás bozaszörp..*megsemmisülten Satine ölébe zuhan*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. 30 Aug. 2007 - 23:14

- Nyugalom, Holdsápom, nyugalom *Veregeti meg bátorítóan a lány vállát, de azért egy huncut mosolyt még megereszt.*
- Jójó, elég hirtelen és nyers, de azért bátorsága van... meg úgy látom, nem jön egykönnyen zavarba. Persze ez mind nagyon csúúúúnya dolog!! *Javít gyorsan, mikor Holdsáp türelmetlen mocorgásba és kalimpálásba kezd.*
- Nah, azt hiszem, már az igazi vacsiidő is elmúlt. Mit szólnál, ha visszavonulnánk? Ma este már úgysincs telihold...

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. 30 Aug. 2007 - 23:30

*Hallgatás - beleegyezés alapon karon ragadja az elcsórt itala miatt depresszióba zuhant barátnőjét, és meg sem áll vele a Drystan hálószobájáig.*

Tárgy: Re: Nagyterem Pént. 31 Aug. 2007 - 8:57

*borongós hangulatban fogysztja reggelijét, ami egy lekváros pirítósból áll. Macskája egyik üres székről a másikra ugrál, mászik, henpereg, de már elege van a kis szörnyből. Szelíden az ölébe húzza, és pirítósának maradékával valamint macskájával a kezében kisiet a teremből*

*Besétál a terembe a nagy tölgyfaajtón. A tanárok asztala felé veszi az irányt, és leül szinte már megszokott helyére. Végignéz a termen, a tanári asztal előtt húzódó három hosszú asztalon, a vacsorázó diákokon és ösztönösen elmosolyodik.* ~Milyen szép látvány.. mindig is szerettem. Igaz, innen még nem néztem soha.~*kuncog*

*Megnézi mi a ma esti kínálat. Nehezen választ a sok finomság közül, de végül egy tál csípős kínai leves mellett dönt.*

*Belép a terembe, még mindig a törött szemüveget vizslatva. Így természetesen nem is vehette volna észre az ellenkező irányb haladó elsőéveseket, akikben majdnem fejreállt. No igen, amilyen jól indult Anton napja...*
~Nem, akkor sem keserít el! Semmi sem ronthatja el a kedvemet!~ *Gondolja elszántan, majd helyet foglal a tanári asztalnál, egy fiatal, kínai levest szürcsölgető hölgy mellett.*
- Jóétvágyat... *Köszön oda a nőnek halványan, s böngészni kezdi a svédasztal fogásait. Végül szed magának egy adag mustáros csirkecombot, és komótosan nekilát vacsorájának.*

*megmosolyogja a férfi belépőjét* Önnek is jó étvágyat*hagy fel egy percre a falatozással. Tekinetét a férfire tapasztja és tüzetesen végigméri*~Még nem is láttam errefelé.~*próbálja minél diszkrétebben szemügyre venni a férfit.*

*Ám hiába minden próbálkozás, Antonnak feltűnik, hogy bámulják. Valahogy mindig is megérezte, ha őt nézik: kisiskolás korában a nap 24 órájában készenlétben kellett állnia, hisz ő volt a vad a vadászok között... Tehát lassan a fiatal nő felé fordítja a tekintetét, ám a nagy lassúskodás közepette majdnem félrenyeli a falatot is. Szapora köhögőgörcs tör rá, amit gyorsan le is öblít egy kupa valamivel. Ugyanis előzőleg nem nézte ám meg, hogy az előtte várakozó serlegben milyen ital lötykölődik oly vidáman. De azért a bor igazán jól esett neki! Smile

*
- Khrrr, e-elnézést... én khrr Ankhrr Khhhrrrland vagyok... khrrr!

*Elneveti magát* Jó estét, Amythia Lixfise vagyok. Az iskola javasasszonya*nyújt kezet a férfinak*

Amythia M. Lixfise írta:: *Elneveti magát* Jó estét, Amythia Lixfise vagyok. Az iskola javasasszonya*nyújt kezet a férfinak*

*Mikor napirendre tér a fulladozása felett, ő is kezet nyújt a nőnek. És érthetően bemutatkozik.*
- Tehát még egyszer... Anton Holland, az állatok szimbolikájának professzroa, nagyon örülök *...bár ennek az "örömnek" köze sincs az ébredése utáni enyhe extázishoz...* - Bocsásson meg, tudja, néha hajlamos vagyok elintézni magamat *Kínosan felnevet, de érzi, hogy a füle kezd pirulni.*

Üdvözlöm*nevetgél* Ugyan, néha mindenki hajlamos elintézni magát.*Arcán széles mosoly terül el* No és Ön mióta van itt mr Holland?*kezd bele szokásos ismerkedő kérdéseibe* Hogy tetszik önnek az iskola, honnan jött? ~Nőtlen?~*jut eszébe rögtön egy kérdés, amivel talán kikéne toldania a szokásos kérdéseket, de inkább letesz róla. Fiatal még az este.*

- Lássuk csak... nem rég j-jöttem, pár hete. És igazán nagyszerű az i-iskola! Hatalmas és olyan, mint egy labirintus. Ma is e-eltévedtem, be kell valljam. *A beszélés lehetősége elfeledteti vele az előbbi kis botlásait, s jóízűen belekortyol a borába is. Kétszer.*

Valóban hatalmas ez az iskola. Emlékszem még diákkoromban én is rengetegszer eltévedtem*mesél csillogó szemekkel* Sőt, még mostanában is meglep ez az épület, én is el-eltévedek néha. *oldalra biccentett fejjel elmélázva pillant a férfira. A régi emlékek mindig felvillanyozzák, majd a férfi poharába pillant. Saját poharához nyúl és azt is teletölti a boros palackból* Ha már egyszer ma ünneplek..*teszi hozzá, csak úgy magának.*

- Ezek szerint maga BM-es öregdiák lenne? N-n-na nem mintha öreg lenne... azaz... m-maga nagyon fiatal... vagyis... *Zavarában inkább megtekinti kupája alját - belülről.* - No de mit is ünnepelünk, ha szabad kérdeznem? ~Én tudom, hogy mit ünnepelnék, ha ünnepelnék, de vajon ő?~ *Érdeklődő pillantását előveszi, s várakozón a nőre függeszti...*

Igen*kacarászik* Régen én is a BM padjait koptattam, bár akkor egészen más volt még az iskola, de ez rég volt. Már több mint 4 éve.. Najó, annyira nem rég.*mosolyodik el ismét* És nos.. Én a 22. születésnapomat ünneplem. Most volt hatodikán, de igazából még én is elfeledkeztem róla olyan elfoglalt voltam. Így még nem igazán tartottam meg.. Bár, ahogy a szüleimet ismerem, ők sem érnek rá. ~Végre nyugdíjba mehetnének..~*a gondolat megkoronázására nagyot kortyol kupájából*

- V-valóban? Nagyszerű, akkor akár együtt is ünnepelhetnénk, ugyanis én egy nappal magácska előtt születtem! *Megtoldja mondatát egy széles mosollyal.* - No meg egy évtizeddel, de ezt szerintem ne is firtassuk tovább... *Játékosan legyint egyet, majd megtölti mindkettejük kupáját azzal a finom borral, amibe volt szerencséje belekostolgatni. Nyugalom, Mr Holland nem egy iszákos fajta, ám ünnepnap révén, ma egy kis barátságos borozgatást megenged magának. Magasra emeli a kupáját, miközben a nő felé nyújtja a másikat.*
- Akkor... isten éltessen bennünket! Reméljük, megérjük a szebb napokat! Egészség! *Ilyen szavakkal adózik a vörös ital mámorító hatásának, s ünnepélyes mosolyát felöltve Lexfise professzor szemébe néz - legalábbis megpróbál oda fókuszálni...*

Isten éltessen bennünket!*ismétli nevetve egyenesen a férfi szemébe nézve, valahogy neki ez még könnyebben megy, mint ünneplőtársának. De fiatal még az este.. Felhajtja poharának tartalmát* Örülök, hogy találtam valakit, akivel ünnepelhetek, ráadásul még az ünneplés okát is megdupláztuk.*mosolyog üres poharát fixírozva. Nem tetszik neki a látvány, inkább újra teletölti.*

*Elégedetten somolyog az orra alatt.* - Kérem, professzor... vagyis... azt hiszem, megengedhetjük magunknak, hogy tegeződjunk. Benne van... vagy? Tehhát akkor: mmmesélj egy kicsit... az iskoláról! Tudod, sokat szoktam olvasni, és mára már azzal a r-rosszarcú Weckerrel is egészen összebarátkoztam. De é-érdekes módon a BM történetéről semmit... semmit sem találtam! Mi lehet a magyarázata ennek? Mily múltat rejthet ez az ódon intézmény? Roppant bosszantó, ugyanakkor izgalmas is a tudat, hogy valaki valamit titkol. Titkok! Igeeen, ebben biztos vagyok. A titkokért élek. Hogy megfejthessem őket! *Szünetképp meghúzza a boroskupáját.* - Na de már megint magamról beszélek....

Persze, akkor tegeződjünk.*mosolyog barátságosan a professzorra. Zöld szemeivel még egyszer végigpásztázza a professzor arcberendezését, most teljesen másnak tűnik neki, előzőleg biztosan nem figyelt oda. Csodálkozó tekintettel szemléli a férfit, szinte el is felejt válszolni kérdésére, de gyorsan észbekap.* Igen, ezen mi is -én és a régi iskolástársaim- sokat gondolkoztunk. Minden könyv, amit találtunk, csak pár száz éves múltról beszélt, az alapításról soha. Vagy ha beszélt is róla, akkor is csak megemlítette.. Én is úúgy gondolom, hogy itt lappang valami titok.*itt egy lélegzetvételnyi hatásszünetet tart. Szinte folyik belőle a szó, és különösen logikusnak tűnik mondanivalójának összes szava, még az is, ami értelmetlen. Jelezve, hogy hamarosan végez kézbeveszi poharát és elegáns kézmozdulattal megcélozza száját.* Úgyhogy örülök is, hogy visszatértem, talán most megtudhatok valamit.*ezzel a mondattal befejezve felhörpinti italának maradékát*

- T-tudod, az előző munkahelyemről - persze még az antarktiszi kiruccanás előtt - pontosan ilyen okokból k-kifolyólag bocsátottak el... a sötét titkok... A Saint Noir-ban dolgoztam, ami egy kis francia bájitalkellékes üzlet Loir-ban. Illetve mindenki úgy tudta, hogy az. Nekem viszont gyanús volt a bolt hátsó részlegében t-történő üzletkötések sora... Kiderítettem, hogy a Saint Noir tulaja i-igazából feketén C kategóriás termékekkel üzletel. N-nos, ezen a ponton megcsömörlött a tudomány, s én nem voltam biztos a dolgomban. De sajnos nem jelentettem a dolgot. Inkább u-utánajártam, kik is azok a különös, lilataláros férfiak, akik minden szerdán házhoz jöttek... elképesztő, d-de Francois Delon-hoz, a minisztériumi főtitkárhoz vezettek a szálak. Aztán egy szép napon az egyik bagolyszalon... hogy is mondjam... hátsó helységében találtam magam.
*A hosszú beszámolótól egészen kiszáradt a torka, így kénytelen leöblíteni egy kis friss nedűvel. Szegény férfi sosem bírta az italt. De legalább a dadogása alábbhagy ilyenkor...*
- Tehát a titkokból bizony nekem is kijutott. De nem bánom! Tudod, mindenkinek van valami rejtegetnivalója. Biztos vagyok benne, hogy ez alól az iskola sem kivétel. No nem mintha feltett szándékom volna, hogy mindenről lerántsam a leplet - hisz ennek az ellenkezőjét éppen a kis a-anekdotában bizonyítottam... egy biztos... a tudás nagy hatalom. *Bölcselkedik végül, s elégedetten hátradől a székében.*