Nagyterem

*Az italtól vagy épp a kiváncsiságtól felragyogó szemekkel hallgatja a férfit. A beszámoló közben egyszer-egyszer belekortyant poharába, aminek következtében az teljesen kiürül, így nekilát, hogy ismét megtöltse* Hát igen, ne is mondja.. akarom mondani, mondd. Én is rengeteg furcsa esettel találkozok Máguskapcsolatok Nemzetközi Főosztályán.*csacsogja* Bár itt inkább a korrupcióval kell számolni.. Például az amerikaiak.. Fel akarták vásárolni a skót hegyekben élő Graphorn rezervátum egyedeit..*meséli méltatlankodva, de észbekap, hogy eléggé elkanyarodott a témától* No mindegy, ez nem a munka helye. Örülök, hogy egy kicsit megszabadulhatok a másodállásomtól.. *barátságosabb hangnemre vált, kézbe veszi poharát és közelebb hajol a professzorhoz* És te, hogy kerültél Franciaországba? Miket dolgoztál ezelőtt?

- Oh, a Minisztériumnak is dolgozol? Ilyen fiatalon! Minden elismerésem, Amythia! *Észbekap a hirtelen közvetlenségen, majd zavarát a poharába rejti.*
- É-én Franciaországban születtem. Bizony. Ott tanultam egy mugli iskolában, míg fel nem vettek a B... ~ ki fog nevetni~ hhhhh... a Beuxbatons-ba jártam. Aztán jöttek az egyetemek, a továbbtanulás. Ekkor kezdtem meg az utazásaim végeláthatatlan sorát. *Minden ok nélkül elmosolyodik, majd saját maga viselkedésén jót szórakozva hangosan is felnevet. Aztán folytatja a monológját, miután sikeresen leküldött a torkán egy olivabogyót, amit az előtte álló zöldségtálból halászott ki az imént.* - Most jut eszembe... utálom az olivabigyót. Azaz bogyót. Vagy mit. Nnnnos, dolgoztam én már eladóként, ifjonti tudósként, felfedezőként, mostanság íróként is működök. De még a Minisztérium munkatára is voltam, úgy bizony. Persze Franc-c-ciahonban. Lássuk csak... leginkább azt mondhatnám, hogy gyűjtöm a szakmai képzettséget. Hiába 32 év, ha az ember nem tud igazán elhelyezkedni. Meglátjuk, milyen vagyok tanárnak. Aztán... *Hukk!* ... ki tuja?

Oh Franciaországban születtél?*ujjong* Szeretem Franciaországot, ott mindenki ollyan barátságos, és az az ország.. Gyönyörű.*áradozik* És, nos igen, a Minisztériumnak dolgozok, de csak ímmel-ámmal. A szüleim miatt, néha besegítek az Írországi Mágiaügyi Minisztériumnak. Jah igen..*felhörpinti maradék borát a pohárból* Én Írországban születtem, kiskoromban magántanárhoz járattak, tudniillik a szüleim sosem értek rá igazán foglalkozni velem.*Arcán rendületlenül ott a mosoly, szája két szélén mély gödröcske teszi még vidámabbá az arcát. Szülei gondolatára oldalra biccenti a fejét, ám olyan lendülettel, hogy ettől lecsúszk a válláról az ottlévő ruhanemű, szabaddá téve a nő vékony hófehér vállát* Nos, visszatérve a témára, a másodállásomból kifolyólag én is rengeteget utazok, de imádom. Az egyik kedvenc elfoglaltságom, új helyeket megismerni, a nyelveket is imádom..*itt tekintete elindőzik a férfi szája környékén* Mármint új nyelveket tanulni.*teszi hozzá rendületlen hangon* De nekem ez az első állásom, ezelőtt csak gyakorlaton voltam, hogy úgy mondjam.. Három évig Szent Mungó, egy évig egy jósnő mellett. És persze az ezeket gyakran megszakító utazások. Sajnos az iskolából is gyakran el kell utaznom.. de persze megpróbálok minél hamarabb visszatérni, hisz már kötelezettségeim vannak.*húzza ki magát. Átkutatja az asztal felhozatalát, kicsit már megunta a bort. Fellel egy masnival átkötött közepes méretű üveget, amire díszes betükkel az Absinth név van rávésve* Mit szólnál ahhoz, ha most ezt is megkezdenénk?*teszi fel a kérdést, majd várakozó tekintetét a férfira függeszti. Pontosabban huncut pillantásokkal ismét végigméri a férfialak egészét*

- Nos, ha mindkettőnknek engedi az ideje, én szíves örömest bemutatnám neked azt a remek országot. *Cinkosan a nőre kacsint, és az sem zavarja, hogy egyáltalán nem is tud kacsintani...* - Bár Franciaország néhol elég... buja. Igen-igen, ezt a szót kerestem. *Még maga sem tudja, hogy miért hozta fel az előbbieket. Talán a ruháitól "szabaduló" Amythia látványáról asszociált erre. A prof keze többször is elindul a nő válla felé, hogy megigazítsa öltözékét, de valahogy minden alkalommal esetlenül a kupája után nyúl.*
- A nyelvek... fanatikus... izé, fantasztikus dolog a nyjelvh. Igen, minél előbb kezd az ember nyelveket tanulni, annál jobban megy neki később a.. aaa nyelvezés. Azt hiszem. *Megvakargatja a fejét, amitől haja igencsak borzolt állapotba kerül.*
- Nolááám, jósnőként is praktizálsz? Ez... hát... jó. *Tépelődik, hogy megmondja-e valódi érzéseit a jóslástan művészetéről, ám hiába, az ital feloldja nyelvét - és gátlásait.*
- Tudod, én inkább a tudományok embere vagyok. Ergo a jóslás ismeretlen tengerén bizony hajótörött lennék a javából... Neeehm, ez nem az én asztalom. Tulajdonképpen sosem szerettem ezt a mesterséget. Nem is hiszem igazán, hogy léteznének valódi Látók. Persze sosem tudhatja az ember...
*Mikor Lexfise professzor az Absinthot ajánlgatja, egy pillanatra visszakozik. Ám a nő két szép szemére senki sem mondhat nemet, így a két jókedvű tanár most nekilát a harsányzöld italnak. Anton azelőtt még sosem ivott ilyesmit, s most szó szerint mellbevágja a hatás. Erősnek bizonyul az lötty, amit magába tölt, de azért nem kell őt félteni. Egész hamar hozzászokik. És még szórakoztatja is a látvány, ahogy a terem komótosan megmozdul. Minden hirtelen ragyogó színeket ölt...*

*Ő is kitölt magának egy pohárnyit a zöld itókából, majd gyorsan felhajtja az italt. Ír lévén egy árnyalatnyit jobban bírja az italt, mint a férfi, de ő sem szokott hozzá a túlzott italozáshoz, így szépen lassan rajta is erőt vesz az alkohol mámora* Oh.. ha megmutatnád Franciaországot az remek lenne, és ezekre a buja helyekre is kiváncsi lennék.. Mindig is szerettem az ilyeneket, és roppantul tetszene, főleg ha Te mutatnád meg.*cinkos mosoly húzódik orcájára, félig az asztalra könyököl, így teljes felsőtesttel a férfi felé fordul*
Nos igen..*kajánul felhúzza jobb szemöldökét* Nekem jól megy a nyelvezés.*erre még egyet kortyint italából. Teljes sikerként könyveli el, hogy még érthetően artikulálja a szavakat.*
A jóslástannal kapcsolatban pedig, igen sok olyan embert ismerek, aki nem hisz ebben a tudományban.. Igen, véleményem szerint ez is tudomány. Először jóslástan tanári állásra vettek fel ide, de a másodállásom miatt ezt a posztot nem tudtam kellőképp betölteni, így idén márcsak javasasszonyként praktizálok. És ha igazi Látót szeretnél látni..*kuncog egy sort a mondaton* Ajánlom figyelmedbe Dolores O'Connort.. Egyik itt tanuló tanítványunk ükanyja. Noo de ennyit a fiatalságról*libbenti el a diákok gondolatát* Velük ráér hétköznap foglalkozni az ember. Mondd Anton.. Szóval, te.. Nőtlen vagy?*méregeti oldalra biccentett fejjel, vadul csillogó szemekkel a professzort.*Na nem mintha.. csak azért, tudod.*teszi hozzá a tökéletesen logikus magyarázatot*

- Fransziaország... milyen régen is jártam odahaza... mit is beszélek, hát két hete sincs, hgy Párizsból feljöttem! *Homlokára akar csapni, de mitadisten', elvéti az ütést, s helyette leveri a boroskiöntőt.* - Hoppácska-hoppácska... mindegy, ez már úgysem kell *Nevetgél teljesen önfeledten, majd tölt még egy kört a jóval erősebb Absinthból maguknak.* - Egg-éhség! Nahát, egy tündérmanó... *Réved el egy percre a semmiben, majd tovább erőlködik a beszéddel.*
- Meg sem kérdeztem még, hogy tudol-e, azaz tudsz-e faranciázni? Vagyis franciául izélni, naaa, beszélni! Végre. De nem is fontos, én tudok. *El is veti azonnal a témát.*
- Doholes... hallottam már egy ilyenről. De az egészen más volt... mit is akartam? Jah, hogy nőtlen vagyok. Igen, nem tartok sok nőt mostanában. Olyan drága a fenntartásuk, és még koszolnak is... *Elgondolkodik egy pillanatra, s szép lassan leesik neki, hogy kissé elkanyarodott az eredeti kérdéstől, és most a golymókokról beszél. Hát igen, ennek könnyen lehet az az oka, hogy képzeletében minduntalan apró, repülő golymókok szálldosnak Amythia feje körül...*
- Nem! Nem vagyok nős. Elnézést, azt hiszem, becsíptem...

Uhgyan*legyint kuncorászva* Velem is megesik... most. *ezen még egy sort kuncog* Csaphattunk volna egy nagy bulit.. Jövőre majd, vagy karácsonykor.*mélázik el a témán* Franciázás.*jut dűlőre* Nos igen.. A francia nyelvezés egyik erősségem.*húzza ki magát büszkén* Legalábbis a miniszter szerint*meséli* Szóval még nem volt rá panasz. Ha akarod, majd veled is. Bár az angolt is csípem..*belemered poharába és a zöld lötty tanulmányozásába kezd*

*Mikor a mondatok értelmét végre felfogja, büszkén és igencsak látványosan kihúzza magát, tudván, hogy az ereiben francia és angol vér is csörgedez.*
- Hmmmm, ma valami fannntasztikusan ébredtem. Mármint lélektanilag. Mindjááárt mondom isss... *Elég hosszú hatásszüneteket tart a tőmondatai között, de egyből felélénkül, ahogy megpillant maga előtt egy gusztusos tálnyi epret. Na igen... nem is tétovázik tovább, inkább kecsesen a szájába küld egyszerre négy szemet. Elégedett morajlás, élvezetteljes rágcsálás, egy nagy nyelés, s már friss erővel vág bele az elbeszélésbe.*
- Születásnapomra kaptam az én kedves kishúgomtól egy különlegességet... hangtál a neve. Egészen andalító a hangja, ahogy megszólaltatja az ember. És egy mély tudatállapotba repít... felfoghatatlan. És ami rendkívüli a dologban, hogy másnap az ember úgy ébred, mintha csak kicserélték volna! Bár... meg kell mondjam, ez az Absinthra, vagy hogy is hívjákra is igaz... *Szélesen rávigyorog a félig üres/félig telt üvegre, majd Amythiára. A szokásos csillogás a szemében most valami egészen más fénynek ad helyet. Kissé fátyolos tekintete most kedvtelve időzik el a nő gyönyörű (Anton képzeletében pillanatnyilag türkizkék) hajának fodrain.*

Hangtál*ejti ki a szót csilingelő hangján* Még sosem hallottam róla.*néz elkerekedett tekintettel a professzorra, de valami csúnya játékot űz Amythia koncentrációs képességével és szemeivel. Tekintete mindig lecsúszik a professzor különböző testtájékaira és ott időzik* Nem akarnád megmutatni?*Veti fel a kérdést, és pillantását most sikeresen jó hosszú ideig Holland professzoréba fúrja*

*Teljesen ledöbbenti a fiatal nő kérdése. A szobájában található hangtálról csupán érdekességképp kezdett el mesélni, semmi hátsó szándékkal. Hisz Anton olyan kis naiv, ártatlan férfiú... Persze azért nem ellenkezik.*
- Mmmhhh... megmutathatom. Sőt. Úgy vélem, még meg is szólaltahatjuk... *Fellelkesül a téma hallatán, s már fel is áll. A székéről. Ám azon nyomban megszédül, s hajszál híján beleborul a megterített asztalba. Szerencsére a lélekjelenléte megmenti a csúfos eséstől. Derüsen felkapja a nagy tál epret, s megragadja Amy kezét - aztán gyorsan el is engedi. Józan állapotában most elöntené a pír az arcát, meg a füeit, de ma este erre nem kerül sor. Nem érzi kínosnak a jelenetet, sőt. Úgy érzi, ma minden megtörténhet, és minden vállalkozása sikerülhet, amibe csak belekezd. Ez persze nem azt jelenti, hogy Anton az eufórikus hangulat kedvéért rendszeresíteni fogja az ivászatot...*

*Ujjong a gondolattól, hogy hamarosan valami olyan egzotikus dologgal fog megismerkedni, mint a feljebb említett hangtál. Egyelőre meg sem fordul a fejében, lehetséges, hogy ma este valami még egzotikusabbal is megismerkedik majd.. Mikor meglátja Holland professzor kezében a tál epret, reflexből felkapja a tejszínhabos palackot is. Maga is csodálkozik reflexszerű mozdulatán, de egy vállrándítással elintézi. Még jóljöhet. Mikor a professzor megfogja a kezét, hirtelen megmerevedik és testét elönti a forróság, bár ma este az alkoholtól már elég sokszor érzett ilyet, de ez mégis más. Egy kuncogással lezárja a témát, majd a professzorhoz lép* Vezess, és én követlek.*nevetgél*

- Tejszínhab? *Felkúszik a szemöldöke egy emeletet a homlokán* - Hmm, huncut... akarom mondani; remek ötlet!
*Mikor indulásra készen állnak, Anton hirtelen ötlettel megint megfogja a nő kezét - nem is sejtve, hogy ezzel miféle folyamatokat indít el benne... tehát így, kézen fogva, dülöngélve próbálják most megcélozni azt a csekélyke 3 méter széles kijáratot, ami most valahogy különösen messze tetszik... de nyugalom, a két bohém tanár végül sikeresen kiér az ajtón, és andalogva felszállingózik a prof szobájába, hogy ott ki tudja, mit műveljenek. Hát, semmiképp sem földet...*

*Kitáródik a Nagyterem nagy, fa ajtaja, és belép rajta eg magas, szőkésbarna hajú férfi, aki fekete ruhát és talárt visel. A hatalmas ablakokon beszűrődő fény hangulatosan megvilágítja az egész termet. A kandallókban lobog a tűz, az asztalokon ég egy-két gyergya. A professzor leül a terem végén található tanári asztalhoz. Az előtte lévő tányárban megjelenik, amire vágyott: egy nagy adag sült tarja egy kis főtt burgányával. A felveszi a kést és a villát, és nekilát vacsorájának. Közben gondolkozik az elintéznivaló dolgain. Mikor végzett, feláll, betolja maga után a széket, és az ablakhoz sétál. Kinéz rajta, és megpillantja a parkot.* ~Jó lenne egy kicsit kimozdulni a kastélyból. Ez az! Kimegyek a parkba sétálni!~ *Előveszi a pálcáját, és egy suhintással egy földig érő bundás kabátot varázsol elő. Kilép a folyosóra.*

*Belép a Nagyterembe. Lassan a helyére sétál, és leül. Az étel egy szempillantás alatt a tányérjaban terem, és rögtön neki is áll. Közben nézegelődik, és gondolkozik. Mikor végez, feláll, és kisétál a teremből.*

Tárgy: Re: Nagyterem Vas. 4 Nov. 2007 - 13:09

*belép a terembe, és elsuhan a bal szélső asztal felé, amelyet a Berwyn-ház diákjai tudhatnak magukénak. A hosszú asztal közepe táján lehuppan a pad szélére, és átpakolja lábait az asztal felőli oldalra. Elkéri pár negyedikes elől a pirítóssal megpakolt tálcát és a sülttök-rakást, majd nekilát bőségesen megpakolt tányérja tartalmának elfogyasztásához. Pár perc után a már félig-meddig üres tányért eltolja magától, poharába ribizliszörpöt önt, majd miután felszürcsölte, jóllakottan kicsoszog a folyosóra*

Tárgy: Re: Nagyterem Vas. 11 Nov. 2007 - 20:57

*Újságába mélyedve, egy komor hangvételű cikket olvasva, a sorokról szemeit le sem véve lép be. Először fel sem tűnik neki hogy micsoda hangzavar tölti meg a nagytermet, bizonyára a rossz idő sokakat csalt le ide, egy kellemes vacsora elfogyasztása vonzóbb a zuhogó eső nézésénél. Annál nagyobb a meglepetése, amikor felnézve észreveszi hogy többen kérdő tekintettel, beszélgetésüket felfüggesztve merendnek furcsa sziluettjére. Hiába, nem gyakran látni őt erre. Sem arra. Smile

*
~ Remek, mutatványokat is csináljak? Mint a cirkuszban...~
*Morogva, szúrós tekinteteket lövelve minden irányba letelepszik egy elszigetelt, üres kis asztalkához, ami természetesen még csak véletlenül sem illik a többi közé. Maga elé húz egy kupa töklevet és annak társaságában folytatja az olvasást.*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. 19 Nov. 2007 - 19:45

*Meglepő hevességgel pattan fel az asztaltól, újság a hóna alatt, kupa a kezében és már viharzik is ez az asztal mellől. Még csak találgatni sem lehet mi lelhette hirtelenjében, egy csoport belépő gólyán keresztülgázolva (és azokra a színinfarktust hozva) feltépi az ajtót és már szalad is a folyosóra.*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. 3 Dec. 2007 - 1:07

A Nagyterem változik a legdrasztikusabban: a falak mentén 6-6, a tanári asztal mögött 3 karácsonyfa jelenik meg, a mennyezetről hó hullik a tanulók fejére (persze nem ér le hozzájuk), a kandalló tüze és a gyertyák lángja itt is erősebb lesz, a fagyöngyök itt is ugyanúgy lebegnek, ahogy máshol, s a magyalfüzérek is ugyanúgy lógnak, mint a kastély többi helyiségében. Az asztalokon kis tartókban cukorpálcikák s egyéb finomságok tűnnek fel, melyeket természetesen a házimanók láthatatlanul időnként lecserélnek... ^^ A Nagyterembe is befurakodnak az éneklő kísértetek - koncertjeiket esténként lehet meghallgatni, 8 órás kezdéssel.

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd 4 Dec. 2007 - 18:54

- Azta *tör elő belőle is egy elnyújtott, elismerő szócska amint belép. Szemeit az itt végbement változásokon legeltetve leül egy üresen álló asztalhoz. El is felejti hogy tulajdonképpen az éhség csalta le ide, elmélyedve tanulmányozza a lehulló hópelyheket, figyelmét látszólag egyedül az köti jelenleg le.*
~A szünetben akár haza is látogathatnék, biztos örülne. Vagy itt maradhatok ünnepelni másokkal.~
*Gondolatai eredményeként lopva körbekémlel, tanulmányozza néhány diáktársának vonásait. Újfent arra a megállapításra jut hogy nem ártana szocializálódni, legalább egy kicsit. Már épp rászánja magát hogy megszólítson egy szintén egyedül üldögélő gólyának tűnő fiút, mikor ahhoz csatlakozik egy "hordányi" zajos fiatal. Itt az elhatározás köddé válik, Scott ugyanis némán dől hátra a kényelmes székben és karjait mellkasa előtt összefonva visszatér előző gondolatmenetei egyikéhez.*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd 4 Dec. 2007 - 21:44

*Hatalmas ugrással bevágódik a nagyterembe és begurul a legközelebb álló karácsonyfa mögé. Visszafojtott lélegzettel figyel, de nem hallja léptek zaját. Végre fellélegezhet, ez a fagyöngy áradat kész terror számára. A sulikezdő bálon felszított ifjoncok mintha karácsony környékén megbolondulnának és vadásznának a fagyöngy alatt álldogáló ártatlan hajadonokra. Kifésüli arcából a futáskor szétbomlott copfjából elszabadult tincseket. Mikor felfedezi, hogy frizurája teljesen tönkrement, felkeresi az erre tanult házi praktikáit. Erősen összpontosít a hatásra, majd, mintha valami igen nagy ellentmondásba ütközött volna elkezdi rázni fejét. Furcsa egy bűbáj ez, ahelyett, hogy a haja tovább bomlott volna az enyészet felé inkább rendezettebbá válik, a kicsúszott tincsek visszasuhannak eredeti helyükre, majd egy tökéletes hosszú fonattá állnak össze. Biccentéssel nyugtázza, hogy jól működött a bűbáj, gőzerővel készül arra, hogy betöltse a tizenhetet, így most nekiállt apró praktikus varázslatokat tanulni. Most, hogy végzett ügyes-bajos dolgaival jobban is körbenéz a teremben. Sikerült elkerülnie a tömeget, mintahogy azt tervezte, a Drystanos asztalnál, most alig üldögélnek páran, köztük az a furcsa fiú, Scott, ha jól emlékszik. Lábai megindulnak, így ő is követi őket, majd lehuppan a fiú mellé*
Szia, hogy vagy ma este?*úgy gondolja nem totojázik a megszólítással, jobb ha belevág a közepébe*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd 4 Dec. 2007 - 21:53

*A komótos, nem túlságosan sokatmondó reakció nála már szinte megszokott, nem is változtat ezen. Nem teszi szóvá továbbá a lány furcsa begurulását ( Smile

) sem, nincs ma igazán formában. Néhány perce az ő figyelmét felkeltette pár - a szomszédos asztalnál - túlságosan lelkesen feléjük tekintgető, kucogó lény. Ezzel a főnévvel méltatja magában csak őket, hisz a lányok egymást megelőzve mutogatnak és vihognak, néhány a társaságukban lévő fiú pedig hangos böfögéssel igyekszik magára vonni a figyelmet. vajmi kevés sikerrel. Sóhajtva fordul el az életképtől.*
- Szerinted ezt élvezik? Valahogy a karácsony közeledtével mindenki meggajdul. Bedilizik. Feltűnési viszketegsége lesz. Elhatalmasodik felettük a...
*félbeszakítja a heves kitörést és szolidabb hangnemben folytatja*
- Nem vagyok jól. Állati hideg volt a könyvtárban, onnan jövök. Te? *böki még oda mintegy elvárt gesztusként a visszakérdezést*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd 4 Dec. 2007 - 22:26

*A kis csapat felé fordul, majd kézbe vesz egy a talárjában pirosra fényezett almát és nagy darabot harap ki belőle*
Egyetértek, közeledik a karácsony, mindenki megbolondul. Persze kicsit hozzá is tartozik az üzzenphez..*mélyed el nosztalgikus az almám tükröződő hamvas tükörképében* de akkor is. Idén az alsóbbévesek ezt igazán túlzásba viszik.. Ma megkergetett egy srác fagyöngyöt lebegtetve a feje fölött..*szemrehányóan kiharap még egy falatot az almából*
Egyébként, hmm.. Most egész jól vagyok. Semmi húzós házi feladat vagy dolgozat, úgyhogy azt hiszem a karácsonyi szünetig más sincs, kivéve persze egy utolsó esszét, minthogy élvezzem az életet és a menekülést a hideg folyosókon. *hangja komoly, mégis némi huncuttság csendül bele, érezni, hogy a lány igaz neheztel üldözőire, tetszik neki az egyre erősödő ünnepi hangulat.*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd 4 Dec. 2007 - 22:33

- Fagyöngy? Miért üldöz téged fagyönggyel bárki is? Engem is próbált valami lány berángatni a társalgóba...*realizálva az eseményt és az elmondottakat fejéhez kap, közvetlenül ezután elpirul majd zavarát krákogva igyekszik leplezni.*
- Azt akarod mondani hogy ezek a kis tökmagok már... akarnak... így veled meg velem?
*Belezavarodva a mondatba maga elé kapja az első kezébe akadó tárgyat, jelen eetben egy kancsót tele kakaóval. Meglepetésére nem dönti ki csak elkezd törölgetni azon egy állítólagos foltot.*
- Esszé, dolgozatok. Én nem vittem túlzásba... Nem nagyon kötnek le.

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd 4 Dec. 2007 - 22:41

Ebben a pillanatban egy kisebb kórusnyi kísértet lebek át a Nagyterem falán. Kánonban rákezdenek a legismertebb karácsonyi dalokra, ezzel is túláradó ünnepi hangulatot kölcsönözve az étkezőnek.

Ha Holdsáp és/vagy Scott a mennyezet felé pillant, egy bűbájjal kezelt, lebegő fagyöngycsokrot láthat... pontosan a fejük fölött.

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd 4 Dec. 2007 - 22:47

-Áh.. *legyint lemondóan* Kicsik, dúlnak bennük a hormonok.. ~Meg a délelőtti vélagyakorlat sem tett jót nekik...~*mélázik el. Hiába, gőzerővel készül a 17. születésnapjára, igaz még jópár hónappal odébb van, de úgy hallotta bátyjától hogy a nagymamája valami vizsgaféleséget készít számára, így belátta, jobb, ha máris elkezd gyakorolni. Ahogy így mélázik fejébe hatolnak az ismerős karácsonyi dallamok és akaratlanul is elmosolyodik. Ám ahogy felnéz és megpillantja a fagyöngycsokrot teljesen zavarba jön*
Végülis ez egy karácsonyi szokás... de.. *ösztönösen messzebb húzódik kicsit a fiútól* ~Nekem akkor is barátom van és az összes fagyöngyös csókom az én vörös ikremre vár.~*fejezi be mondatát kétségbeesett pillantással Scottra bámulva*