Nagyterem

~Szék, mi?...~
*Réveteg pillantással néz fel a fiúra, a reakcióideje szörnyen lassú. Végre sikerül összeraknia magában a kérdést, meg a választ is kiötli.*
- Persze, nyugodtan. Ha a hölgyet nem zavarja *néz lopva Satine felé, de a lány épp szomszédjával társalog*
~Bemutatkozás, bemutatkozás...~
- Oh, asszem mi még nem ismerjük egymást. A nevem Scott Wilde *nyújt kezet*

*Úgy tűnik nem akar. Épp győzködi magát hogy le az előítéletekkel, adni kell esélyt mindenkinek és nyitottnak kell lennie, de az elmélete becsődölni látszik, utolsó görcsös próbálkozást tesz.*
- Te voltál aki szabotálta a bandát az előbb. Szereted a feltűnést, igaz? Ez érdekes...

- Értem *bólint könnyedén és újabb adag szörpöt tölt magának*
- Az én tanárom azt mondogatta hogy a zenéhez alázat kell és visszafogottság. Bár az komolyzene, érthető hogy másként viszonyulunk a témához.
*Nem tudja megakadályozni, hogy a szavak kibukjanak belőle, egyszerűen csak kortsolgatja az italt és lábával újfent dobol a megváltozott dallam ritmusára.*
- Mélyen megvetem az ilyeneket. *bök az előző incidens férfi főhőse felé, aki Holdsáp kényes találata óta visszaoldalazott egy távoli asztalhoz.*
- Ismered? Fel nem foghatom mi jó a lányok megalázásában...

*Értetlenül néz a fiúra*
- Hisz ott ültél... A zene meg, hát egy bál nem a modern dolgokról szól, a szépség itt épp a meghitt, nosztalgikus hangulat, de nem is ez a lényeg. Ez csak afféle jelzésértékű, néha nem kell a középpontban lenni. Egyeseket zavarhat. Másokat kiboríthat. Néhány alak lehet agresszívvé válik az iylen láttán. Sokat láttam már, elhiheted, csak óvlak.
*Hátradől a székben és mikor Holdsáp a közelükbe ér lopva rávigyorog*
- Az a fiú fogadát kötött a gyökér haverjaival hogy Kellyvel táncol majd. Tudod, az a pattanásos lány, aki mellesleg rém művelt. És azt hitte ettől a belevaló és humoros tettől ő az ász. Pedig csak a középpontban akart lenni...
*Duruzsol még kegyetlenül és rámereszti szemeit a fiúra*

- Tapasztalat? Micsoda komoly, érett jellemhez méltó szöveg ez, sokat megélhettél. Sok nővel volt már dolgod, igaz e? Pedig nem tűnsz vén rókának, sokkal inkább tejfölösszájú fiatalnak. Mesélj akkor, érdekel a múltad.
*Kacsint a fiúra és közben elmélkedik. Tényleg ennyire félreérthető a stílusa, tényleg nem egyértelmű, tényleg?! *
- Nincs bosszúállóbb fajta a nőnél? Nincs is kinek több oka lenne a bosszúra, gondolj csak a történelemre, évszázadok elnyomása, még a mai napig is lekicsinylés. Hát nem jogos némiképp?

- Beégnél, ebben legalább egyet értünk. *köhögi két korty között, le sem véve szemét Chrisről*
- Szerintem ez tipikus példa a pszichológiai felülértékelésnek. Az a lényege *dől előre fontoskodva, szörnyen komoly arcot erőltetve magára és elővéve heves mimikáját* hogy az alany lefest magáról egy képet ami messze vonzóbb mint a valós énje. Ezt olyan meggyőzően alakítja, hogy a végére ő maga is elhiszi, remek jellem. Közben a hiányosságok eltörpülnek, így jellemfejlődésre kevés az esély. Szerintetek?

*Fejcsóválva, a magába roskadás szélén üldögél a széken, nem fészkelődik, meg sem moccan. Efféle komoly és tartalmas érveket felsorakoztató vitát legmerészebb álmaimban sem remélt. Megköszörüli a torkát és nem adja fel.*
- Nem hinném hogy a pozitív jellemvonások meggyőző hangoztatása önmagában elégnek bizonyul ahhoz, hogy pozitív képet fessünk le magunkról. Szép dolog az önkritika, tényleg az. Veled kapcsolatban én csak azt enm értem *hajol egészen közel a fiúhoz* hogy miért igyekszel görcsösen úgy viselkedni mint az iskola leglazábbja, mikor ennek az égvilágon semmi haszna nincsen.
*Keresi a határt az őszinteség, a túlzott őszinteség és a bírálat között. Nem találja.*
- Hallottam már rólad, hírnevet nem csak feltűnősködéssel, folytonos ellenszegüléssel lehet szerezni. A lányok persze egy ideig izgalmasnak tartják de akkor most jöjjön az én életbölcsességem.
Az légy aki vagy.
*Végezvén mondandójával leteszi a poharát, kihúzza magát és vitafélként készen áll emghallgatni a fiú gondolatait.*

*A táncoló párok legtöbb, kifulladt tagja már magában egy lassú számért könyörögve mered a bandára.
Későre jár, fogytán a lakoma fogásainak döntő többsége, sokan már csak poharukat szorosan kezükben tartva, álmatag pillantások közepette ücsörögnek az asztalok mellett. Ez az a pontja a báloknak amit általában zárt körben úgynevezett próbának, holtpontnak neveznek, így hajnal közeledtével kétféle kimenetele is lehet az ünnepélynek.
Egyrészt véget érhet sebtében, egy leköszönő szám, ünnepélyes jóéjszakát és mindenki nyugovóra térhet. Másrészt újult erővel feléledhet a diáksereg, megragadva a még megmaradt órákat a bulizásra, kihasználva az alkalmat. Scott hajlik a második alternatívára, mosolyogva könyököl rá az asztalra és úgy mered a Holdsáp, Satine, Christopher trióra.*
- Mihez kezdjünk emberek, várom a javaslatokat. Kezd ellaposodni a bál, hát engedjük mi ezt?