A kocsma

Nos, nekem, mint a család egyedüli leszármazottjának biztos sok pénzem van, de megmondom őszintén nem igazán érdekel.Szeretem megkeresni magamnak a pénzt az örökség inkább amolyan vésztartalék*mondja*

*Egy majdnem két méter magas, fehér hajú, félelmetes külsejű ember lép be a helyiségbe, s foglal helyet az egyik sötét sarokban. Egy ideig türelmesen várja a pincért, de pár perc elteltével ujjaival már az asztalon dobol lassú, egyenletes ütemet... Néha szisszen egyet, jelét adva növekvő türelmetlenségének. Aztán - telepatikusan - üzenetet küld a Részeg Kapitány vezetőjének* - Na, mi lesz már? Nem ülhetek itt egész álló nap, te rühes alak!

Nos igen.. ahogy a szüleimet ismerem, ők is biztos jókora összeget hagynak majd rám, de ez még rémesen messze van, másrészről meg én is szeretek inkább magamról gondolkodni, úgysincsenek nagy kiadásaim, főleg most, hogy az iskolában tudok lakni, bár Londonban is van egy lakásom, a másodállásom miatt. Gyakran kapok hirtelen hívásokat, és akkor utaznom kell, és hosszútávon egyszerűbb, ha a lakásomban lehetek, minthogy mindig egy hotelben szálljak meg.*egészen elkalandoznak gondolatai, majd poharára pillant, szívesen rendelne egy pohár brandyt, most egészen megkívánta*
Egyébként, a BM-ben meg sem próbált megpályázni egy állást sem? Vagy megpályázta, csak elutasították?

-Bocsásson meg*mondja Amithianak, és a különös lényhez lép, de előtte csuklyáját felhúzza így a férfi arcát nem lehet látni*
-Mit hozhatok?*kérdezi normálisan.Először mindig normális, csak utána támad.*
-Mellesleg csak pincér vagyok, ha panasza van a főnök ott van*mutat a távolabb álló csaposra*

*Szemügyre veszi a belépő érdekfeszítő alakot. Rögtön feltűnik neki, hogy a férfi különleges. Gyorsan felhagy a bámulással, nem akar bajba keveredni, ma egy kicsit pihenni jött ide, még mielőtt visszatérne az iskolába. Kihörpinti maradék vajsörét a poharából*

*Vérfagyasztó vigyorral veszi tudomásul, hogy üzenete célhoz ért. Vérfagyasztó... az a bizonyos két felső szemfog...* - Csakhogy végre ideért... tudja, az ilyen alakok nem szokták sokáig húzni a magamfajták társaságában. Ezt jobb, ha megjegyzi. S hogy mit kérek? *elgondolkodik* A legjobb vörösborát, ami van.

Mr Lopteus, tudna hozni nekem egy pohár brandyt, mikor visszatér?*int a pincér felé, szempilláit barátságosan megrebegtetve*

*ruhája lebegni kezd mintha erős szél fújna, ám a teremben meg sem mozdul a levegő.A csuklya alól hörgő hang hallatszik.*
-Magunkfajták?Ezt jobb ha még egyszer végiggondolja.Ismertem Kaint, ismerem a fajtádat*sziszegi a vámpírnak, majd lassan elindul a vörösborért.Mikor visszaér vele ahogy leteszi az asztalra látható hogy bőre szürke és fekete közti árnyalatot öltött, körme fekete lett.De ahogy lenyugszik a bőre is visszaalakul normál emberibe, leveszi csuklyáját is, és visszalép Amithiához, leteszi a brandyt, és elül*
-Hol is tartottam?*kérdezi barátságos vigyorral az arcán*

*Myrddin Alberic Igraine egy cseppet sem ijed meg a különös férfitől - elvégre vele nem bánhat el, hacsak... No, de ne adjunk fegyvert a vámpírgyilkosok kezébe. Kinyitja a bort, és tölt belőle... majd egy intés, és a pohárban immár nem bor van...* ~Nem is rossz ez a hely, ha jobban belegondolok... Jó lesz itt tanítani.~
*Feláll az asztaltól, és Amythiáék felé veszi az irányt - meg kell ismernie a kollegáit, nemdebár?*

Nos.. arról beszélt, hogy önnek az örökség csak vésztartalék.*ismétli meg a férfi utolsó gondolatait, ám közben a különös jövevényt vizslatja, aki feléjük veszi az irányt. Ez teljesen váratlanul éri, ami szégyen, hisz mégiscsak jósnő az ilyenek előre látása lenne a feladata.*

*látja hogy a vámpír közeleg*
-Tudja*fordul felé*életem során bejártam a világot és sokféle tudásra tettem szert.Szörnyűre, hasznosra ésa rémísztőre egyaránt.Ha érti mire célzok*hagyja hogy a vámpír úgy értelmezze szavait ahogy akarja, de azért kitol neki 1 széket*
-Mellesleg Lucius Leonardo Lopteus vagyok.

- Sokan vannak olyanok, Mr Lopteus, akik úgy hiszik, a vámpírok az alvilág teremtményei, tehát gonoszak. Ne gondolja azonban, hogy ez így van... Sokan jó úton járnak, amellett persze, hogy megőrzik fajuk legalapvetőbb tulajdonságait. *eközben leül a székre, és kortyol egyet italából* - Hölgyem... én Myrddin Alberic Igraine vagyok, az iskola új tanára.

Üdvözlöm*hajt fejet a férfi felé, ezzel eltakarva az arcán szélesen elterülő barátságos mosolyt* Amythia Lixfise, az iskola javasasszonya. No és Mr. igraine, mit fog tanítani iskolánkban?*néz a körükbe csatlakozóra felcsillanó szemekkel*

-Tudja, Mr. Igraine, ismerem a vámpírok mindkét oldalát. Mint mondtam ismertem Kaint, mielőtt a tanítványai fellázadtak volna ellene.Van néhány káinista ereklyém.Mellesleg a vámpírok közül akiket ismertem a legtöbb tisztességes szavatartó volt, így nincsenek előítéleteim.

- Természetesen vámpírismeretet, Miss Lixfise. *mosolyodik el, de kevésbé vérfagyasztóan, mint előtte* - És... elnézést a szörnyű belépőmért, nem sokszor szoktam ilyen lenni. De ha eluralkodik rajtam a vámpír, sajnos nem tehetek semmit... *pár pillanatig hallgat* - S ön? Tanított valaha? Mióta javasasszony? (Lopteus mondatát - érthető módon - figyelmen kívül hagyja)

A legtöbb vámpír -ha itt szabad a témához csatlakoznom- szavatartó és becsületes.*szólal meg, ám közben a pultot fikszírozza és int az egyik ott álldogáló pincérnek, akivel sikerül felvennie a szemkontaktust* Egy brandyt legyen szíves ~Áh, mit aprózzam el..~ és egy pohár bort. *Pár pillanat múlva a rendelt italok ott állnak az asztalon. Gyorsan felhörpinti brandyjét és a beszélgetőpartnereit veszi szemügyre. Ír gyökereinek köszönhetően jól bírja az italt, az a bizonyos eset, mint ami az iskolában is történt, csak ritkán esik meg vele.

*Érdeklődő figyelemmel kíséri, hogy issza meg a brandyt Amythia, majd ő is kortyol egyet italából* - Tudja, nem minden vámpír becsületes és szavatartó... Sajnos fajunknak vannak egyes egyedei, akik... akikből kiveszett már minden emberség.

*mikor kihozzák az italt észbe kap, elvégre ő itt a főpincér*
Ha megbocsátanak, dolgoznom kell.Ám ha bármit akarnak csak szóljanak*mondja, majd feláll az asztaltól és elsiet a pulthoz.Itt kap egy jó nagy adag lecseszést, majd folytatja dolgát*
~Főpincér és kidobó egyszerre.Örüljenek hogy ennyiért dolgozom.Ha érdekelne a pénz tényleg itthagynám ezt a helyet~

Nos igen, gondolhattam volna, hogy vámpírismeretet*neveti el magát egy pillanatra* Én tavaly még jóslástant oktattam az iskolában, de sajnos a másodállásom miatt nem maradt elég időm arra, hogy idén is betöltsem ezt a posztot. Így már csak mint javasasszony funkcionálok az iskolában. De ettől még a jóslástan és a gyógynövénytan is nagyon közel áll a szívemhez*teszi még hozzá* Nem is tudtam, hogy idén vámpírismeretet is fognak tanítani az iskolában. Bezzeg az én időmben nem voltak ilyen érdekes tantárgyak, pedig nagyon szívesen tanultam volna.

- Jóslástan... milyen érdekes... kevesen értenek hozzá. *elgondolkodva tölt még egy pohár "bort" magának* - Hát igen... a vámpírismeret egész új tárgy. Nem sokan tudják tanítani, az egész világon mindösszesen három ember... meg én. *mélyről feltörő röhögés, majd egy újabb korty* - Fura egy alak... *a főpincér felé bök*

Nos igen, amolyan magának való férfi.*bólint*
Szóval, azt mondja nem minden vámpír tudna vámpírismeretet tanítani? És pontosan mit is foglal magába ez a tantárgy? Miket fognak majd tanulni a diákok?*jobb kezébe veszi boros poharát és kortyol egyet belőle*

- Nem, nem minden vámpír tudna vámpírismeretet tanítani. Először is azért, mert sokak számára ismeretlen fajuk története, társadalmuk mélyebb felépítése, stb. A másik az, hogy hihetetlen mértékű önuralom kell hozzá - nem lenne jó megharapni az óra keretein belül pár diákot, nemdebár? *ismét egy mélyről jövő, őrült kacagás* - Nagyjából egyébként ezeket tanulják majd a diákok... Ismer ön más vámpírokat is? Netalán... akarták már megharapni? *közelebb húzódik a nőhöz, miközben ezt az utolsó kérdést felteszi...*

Nos igen, eléggé kellemetlen lenne, ha a diákjainkat órákon ételnek néznék
*A legutolsó kérdést bókként kezeli és bájosan kacarászni kezd. Boros poharát a szájához emelve fojtja magába a "Maga huncut" mondatot* Nos, igen ismerek más vámpírokat is. Üzleti utazásaim során volt párszor dolgom velük, nem egyszer kellett tárgyalnom különbnél különbféle követeikkel.. És igen volt már rá példa, hogy egyik másik megpróbált megharapni.*Vállig érő haját megborzolva szabad kilátást enged nyakának hófehér makulátlan bőrére*

*néhány törzsvendég már elkezd tántorogni kifelé, és mikor elég kevesen vannak Lucius is visszaülhet*
Elnézést hogy el kellett mennem.Sajnálom, de záróra van.A továbbiakban 10galleonos órabérért privát vendégek lehetnek és a kocsma csak az önöké, ám maguknak kell intézni a kiszolgálást.És én is aludni térek, fárasztó reggel 7órától pincéreskednem.Jóéjszakát*mondja, majd bemegy hálójába*

Ilyen korán záróra?*néz döbbenten Luciusra* De hát általában kettőig minimum nyitvatartanak.. És 10 galleon? Ez rablás.*alsó ajkába harapva gondolkozik* Miféle reformok történtek itt az utübbi hónapokban? Na mindegy kellemes éjszakát.*köszön el a főpincértől*